2024.05.27. 13:00
Állati álcázás, emberi feltűnés
No, igen. Mi, emberek olykor – egyesek mindig – hajlamosak vagyunk kitűnni a tömegből. Mert milyen dolog már folyton elvegyülni, beleveszni a szürkeségbe. Egyéniség – igen, azt fitogtatjuk, mindenesetre – ha van, ha nincs – törekszünk rá. Az állati álcázás ennek pont az ellenkezője, nekik a túléléshez szükségük van rá.
Az állatok helyzete a biológiai körforgás folyamata miatt is más: a ragadozók táplálékkeresése, vadászata a védtelenebb fajokat trükkökre, álcázásra készteti, kényszeríti, hogy észrevétlenekké váljanak. A poloskafajok túlnyomó többsége nem ragadozó, s rendelkeznek olyan váladékkal, amivel hatékonyan távol tartják az őket megkívánó vadászokat. Igen ám, de a támadás érkezhet váratlanul, például a levegőből, így ez a rovar például kénytelen felkészülni erre azzal, hogy álcázza magát, elkerülve a táplálékláncba kerülést. Magyarul, olyan élőhelyen tartózkodik – olvasónk fotóján egy összetett virágzaton –, mely által maga is környezete részévé válik. Beleolvad annak színeibe. Állati!
Fotó: olvasó/Simon Gyula
Az egyes fajok különös képessége, hogy felismerik, hol válhatnak észrevétlenné, hol nem lesznek feltűnőek. Olvasónk, Simon Gyula fotóján ez jól látszik. A poloska szárnyainak színe, mintázata és a tartózkodási helyéül választott virág egyes részeinek színe szinte azonos.
