Babi és Pötyi visszainteget – Cérnaegyetemre, apátsági főzőiskolába jártak a bakonyi lányok (képgaléria)

A Zirci nők című kiállítás a múlt század első felében a Bakonyban élt lányokat, asszonyokat, hétköznapjaikat és ünnepeiket mutatja be. A Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban nemrégiben megnyílt tárlatot Cuhavölgyi Klára gyűjtései alapján állították össze. Ő a kiállítássorozat korábbi rendezvényein még mosolyogva fogadta az érdeklődőket, most már csak mosolygós portréfotóját tudták kitenni a falra, sajnos nemrégiben elhunyt Zirc legkedvesebb helytörténésze, akit sokan szerettek. Ottó Péter polgármester a megnyitón arról beszélt, hogy előtte is tiszteleg a tárlat, mert tollat ragadott, hogy a régiek történeteit, több ezer évnyi történetet leírjon. A városvezető felidézte az egykori zirci egyleti bálokat, azt, ahogy eleink a régi Rákóczi téren korzóztak egykor és nyaralókat fogadtak. 

Vida Beáta, a Reguly-múzeum igazgatója mondott köszöntőt, és felkérte a kiállítás megnyitására Antal Zsuzsannát, a Bakony Charta Egyesület elnökét, aki hangsúlyozta: felelevenedő emlékeink révén a helytörténeti dokumentumok a nők számos fontos szerepére ráirányíthatják a figyelmet. Meddig tart a családi emlékezet? – szerinte ezt a kérdést érdemes feltennünk magunknak. Dédnagymamánk juthat ilyenkor eszünkbe fiatalként, lehet, hogy éppen olyan tükrös szekrénye volt, amilyet Zircen most kiállítottak. Az enyémnek például kinyithatós volt, az oldalsó tükreit mozgatni lehetett, és így a hátsó részét is meg tudta nézni, meg tudta igazítani viseletének.

Macskaasztalhoz ültették a kisebbeket

Aki a kiállításon alaposabban körülnéz, megtudhatja, hogy a kislányok régen jellemzően olyan beceneveket kaptak, amiket felnőttként is használtak. A gyakoribbak közé tartozott a Baba, a Babi, a Pötyi, a Csöpi, a Dudi és a Nusi. A nagylányok pedig egymást Macskának, Nyuszinak, Csibének szólították. Macskaasztal is használatban volt, ha ünnepi alkalmakkor a gyerekeknek külön terítettek. A kisebbek, ha már a bölcsőt kinőtték, a subedli aljában aludtak, ami egy ládaféle, s az ágy alá tolva tartották. 
A jómódú családok továbbtanulásra adták lányaikat, zárdába vagy a veszprémi iskolába, amit cérnaegyetemnek hívtak, mivel a kézimunka nagy szerepet kapott az oktatásban. Dolgozni irodistának vagy a postára kerültek, gyakran ápolónak, boltosnak, vendéglőbe. A tánciskola természetes része volt felnövekedésüknek, és péntekenként kis házi oltárukra virágot tettek. 

Miért lett annyi Hedvig Zircen?

Nagyvárosi családoknál szolgálva, nagyszállókban dolgozva bővítették konyhai tudásukat a fiatal hölgyek, és a zirci apátsági konyhán téli főzőtanfolyamot szerveztek nekik. A monostor gazdaasszonya vezette, Schwarz Hedvig, aki sok helybeli keresztanyja lett, többen meg is kapták a Hedvig keresztnevet. Különleges recepteket tanulhattak meg tőle a növendékei, többek közt a májpüré, a rizsleves, a tüdőleves, a májrizs, a tüdős táska, a kelkáposztafánk, a rebarbaramártás, a tárkonymártás, a tojáskrokett, a velős puffancs elkészítését leshették el, és simán az asztalra varázsolták, fel tudták dolgozni a szalonkát, a fürjet, a vadlibát, a vadkacsát.

Hercegnői öltözet könnyednek tűnő kivitelezése

Fehér-vagy mályvaszínű csipkeblúzt, hímzett selyemblúzt, galambszínű kosztümöt hordtak, a gazdalányok is kalapot viseltek, maguknak is szép holmikat varrtak, de varrónők is – mai szemmel is – csodás alkalmi öltözeteket készítettek a múlt század első felében Zircen élt nőknek. A stafírungba pedig kellett a monogramos, azsúrozott, slingelt ágynemű. 

A bálokba összeöltöztek a helyiek, megadott téma szerint. Az egyik évben pöttyös, a másikban rózsás, aztán magyaros ruhát vettek fel. Az juthat eszünkbe a régi fotókat nézve, hogy a zirci hölgyek is olyan csinos alkalmi ruhákat viselhettek, mint a fekete-fehér filmek sztárjai, például Karády Katalin. Így éltek eleink, az idén várossá válásának negyvenedik évfordulóját ünneplő, zöld fejlesztésekre törekvő Zircen.