Majomszeretet

Kedves Kati!

Gondban vagyok, és nem csak én. A lányom, meg a vejem okos, intelligens, jó szándékú emberek. Éppen ez a jó szándék vezette őket nagyon-nagyon tévútra az unokám nevelésében. Úgy voltak vele, jó hatása lesz, ha mindig dicsérik. Magamban ezzel nem értettem egyet, mert vannak kötelességek, amelyeket az életkornak megfelelően mindenkinek teljesíteni kell. Most ott tartunk, hogy lassan befejezi az általános iskolát, de megint legfeljebb jóindulattal lesz hármas az átlaga. Jó kiállású, magas, csinos fiú, a lányom gondoskodik róla, hogy mindig jól nézzen ki, de a fejében nincs semmi. Átver bennünket, hazudik, mindenki hibás, ha neki nincs teljesítménye. Barátai sincsenek, mert törekvésben, tudásban mindenki elhúzott már mellőle. Persze, hogy nem érti, miért idegesek a szülei, meg én is aggódom: mi lesz így ezzel a szegény gyerekkel?

Kedves aggódó nagymama, téved abban, hogy az életkorhoz kötötten vannak elvárások, és azokat mindenkinek teljesítenie kell. Nem kell magyaráznom, hogy a cseresznye előbb érik, mint a szőlő, mégsem értékesebb egyik a másiknál. Nem értékmérő, hogy milyen átlagot ér el egy gyermek az iskolában, és a barátainkat sem teljesítményük alapján választjuk. Unokája most serdül, bizonyára nem kevés fejtörést okoz ezzel a szüleinek, és láthatóan önnek is. Arisztotelész úgy vélte: „a fiatalokat úgy fűti a természet, mint részeget a bor”. A kamaszok igyekeznek leválni a szülőkről, próbálják autonómiájukat megteremteni, eközben számos konfliktusba keverednek környezetükkel, és gyakran önmagukkal is. Nem háború ez, amit meg kell vívni; elengedni és közel maradni – ez a szabály. A fiatalok érzékenyek a kritikára és lekicsinylésre, ezért biztatásra és dicséretre van szükségük. Jó légkörben, elfogadó türelemmel kell támogatnia az egyensúlyvesztett állapotú gyermeket minden családtagnak. Kellenek szabályok, de kell a kompromisszumkészség, a megtanulható erőszakmentes kommunikáció is. Ha sikerül közös nevezőt kialakítaniuk, ha kedves unokája azt érzi, hogy szeretik, tiszteletben tartják akaratát, egyéniségét, nagyszerű felnőtté válik. 

Pap Katalin

gyógypedagógus, családterapeuta