Búcsúi szentmise a természet templomában

Róbert atya harmadik éve kondította meg a kis kápolna harangját, jelezve a szertartás kezdetét. A helyi fiatalok közül néhányan népviseletbe öltöztek. Gyalogos zarándokok érkeztek Zircről, Olaszfaluból, Bakonynánáról és egy fiatalember, a budai Csizy Ferenc kereszttel kezében, Bakonybélből gyalogolt a szent helyre, míg társai keresztaljában jöttek a jásdi faluközponttól.

Radó Polikárp benedekrendi szerzetes, könyvtörténész leírása szerint az ország három legősibb Mária kegyhelyének egyike a jásdi. István atya a hely lenyűgöző szépségét említette köszöntő gondolatában, s ennek kapcsán a természet és az emberi lét azonosságát.

– A legszebb templomban vagyunk, melynek mennyezete az égbolt, ahol a természet szépsége, mely igazán feldíszíti az ünnepünket és hirdeti a teremtő szépségét. A fák, a virágok a fény felé nőnek, nem kell bíztatni őket, míg az emberekben tudatosítani kell, hogy az élet nem a haragból, a sértettségből, a félelemből, a gyűlöletből fakad, hanem a szeretetből, a jóságból, a reményből, a jóravaló bátorságból. A fák hangtalanul, saját valójukkal mutatják számunkra, merre kell fordulnunk. Krisztust követni az élet választását jelenti, mondta. Az evangelizáció, Mária és Erzsébet találkozásának kapcsán elemezte, mi az, ami növeli az életet bennünk és mi az, ami megfojtja. Szólt arról, tudunk-e ma ujjongani, jelen van-e az életünkben az öröm, vagy csak a panasz, tudunk-e hálát adni akárcsak apró dolgokért is, vagy csak arra figyelünk, ami hiányzik és fájdalmat okoz, figyelünk-e a másik emberre, gyermekeinkre. Egy statisztika szerint egy szülő, a rutinfeladatokon kívül napi hét percet szán gyermekére, ez elgondolkodtató.

– A Mária-ünnep felhívja figyelmünket, hogy miként Mária életébe, úgy a mienkbe is szeretne belépni Isten, mert tervei vannak velünk. Hogyan tudunk szeretetének eszközeivé lenni? A legszürkébb nap is tele van szeretetének jelével, amikor az ember megtanul figyelni erre, a gonosz nem tudja őt beszűkíteni. Igent mondani a meghívására, hogy szeretete, jósága általunk és velünk valóra váljon, hogy tudjunk ujjongó emberekké lenni.

A mai evangélium segít minket ebben. Ma nincs időnk egymásra, pedig a szeretet mértéke a másik embernek adott idő. Hány mosoly, köszönet, hála, bocsánatkérés hiányzik az életünkből, pedig nem kerülne sokba rámosolyogni a másikra. Mennyi panasz vesz minket körül, rivalizálunk, ki tud fájdalmasabb dolgokról tanúságot tenni, pedig a megváltottság öröme kellene, hogy eltöltsön bennünket. Mária az élet sok rezdüléséből Erzsébetnek nem azt teszi halhatóvá, ami fájdalmat okoz, hanem az örömtelit. Az öröm, az ujjongás úgy tud megérkezni az életünkbe, hogy nem önmagunk körül forgunk, hanem figyelünk a másikra. Akkor lesz a búcsú élőn az életünkben, ha készek vagyunk arra, hogy megmutassuk a másiknak, hogy látja őt Isten, mondta Takáts István atya. Róbert atya a szentmise végén emléklapokat adott át a gyalog Jásdra érkezett zarándokoknak. A felemelő hangulatú búcsúi szertartáson közreműködött a nagyesztergári-jásdi közös egyházi kórus Csomay Tünde kántor vezetésével.