Valakinek fél tégla, másnak Thomas Mann kötet esik a fejére

A közönségtalálkozót izgatott várakozás előzte meg. A könyvtár első emeleti nagytermét meg is töltötte a közönség, annyian érdeklődtek Judit személye iránt. Először a könyvtár igazgatója, Dr. Décsey Sándor köszöntötte, majd Dobó Zoltán polgármester adott át egy csokor virágot a város nevében Endrei Juditnak.

A közönség sorai között szinte csak nők foglaltak helyet, de ez nem is olyan meglepő a meghívott vendég személyét tekintve. A beszélgetést Péringer Petra könyvtáros kezdeményezte, majd a kérdésekre válaszolva Judit vette át a szót. A társalgás végig kötetlen maradt, néha-néha ugyan elkalandoztak a volt bemondó gyermekkora felé. Szóba került a televíziózás előtti idő, majd az utána következő évek, amikor Judit könyvírásra cserélte a képernyőt.

Elsősorban a családjáról, gyermekkoráról, majd arról mesélt Judit, hogy hogyan került a tévéhez. Nagyon sokszor visszautalt a neveltetésére, ami jelentősen meghatározta az életét, hozzáállását dolgokhoz.

- Igazából minden a gyerekkoromból ered. Édesanyám hihetetlenül energikus volt, iskolaigazgatóként dolgozott, mellette színjátszó kört, énekkart vezetett, mindig belefogott valamibe. Édesapám szintén élénk, aktív ember volt, a termelőszövetkezet főkönyvelőjeként dolgozott. A húgommal nem úgy nevelkedtünk, hogy ezt csináld így, azt csináld úgy, hanem egyszerűen a neveltetésünkből adódott, hogy az előttünk lévő szülői mintát kövessük – mondta a volt műsorvezető.

A jelenlévők nagy része hasonló korú volt, mint Endrei Judit, így saját élmény kapcsán többször megszólította a közönséget. Kiderült, hogy Judit nagyon szereti a könyveket, ideje engedi, olvassa is őket. Egyik barátnője, Dr. Gyarmati Andrea mondta neki, hogy nem mindegy, hogy egy családban egy fél tégla vagy egy Thomas Mann kötet esik a fejére.

- Nálunk, ha nem is egy Thomas Mann kötet, de a Világirodalom Remekei „esett a fejünkre”. Nagyon szerettem olvasni, és ez mind a mai napig így van. Azt szoktam mondani, hogy számomra, ha olvasok egy nap, az olyan, mintha megiszom egy-két pohár vizet – emlékezett vissza Judit.

A volt műsorvezető kifejtette, hogy szerinte a szépirodalomból meg lehet tanulni viselkedni, beszélni, persze csak az igényes szépirodalomból. Mélyen bízik benne, hogy még nagyon sokáig lesznek könyvek, könyvszerető emberek. sesz