Intelmek a mai magyarokhoz

Nemcsak a nemzeti Himnusz szerzője! Olyan morális gondolkodású közéleti személyiség, akit a ma élők, közszereplők  elé állíthatnánk példaként – jellemezte Toldi Éva tanár, újságíró a Himnusz költőjét a Magyar Kultúra Napján tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásában Veszprémben.

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében az érsekség Gizella-termében megtartott ünnepi eseményen Kölcsey – ki tudja, miért – már szinte a feledés homályába merült művét, a Parainesist elevenítette fel, állította örök érvényű, napjainkban is felrázó erejű gondolatait a népes hallgatóság elé. A parainesis (görög szó) jelentése: intelmek. Ezt a címet adta Kölcsey Ferenc egyik utolsó, s egyben leggyakrabban idézett filozofikus szemléletű iránykereső és iránymutató elmélkedésének, amelyet az irodalomtörténet a költő erkölcsi testamentumaként emleget. A mű 1834-ben született, benne a politikai életből szatmárcsekei birtokaira visszavonult költő élete és munkássága morális tapasztalatait summázta. Szent István királynak fiához, Imre herceghez írott Intelmeihez hasonlóan etikai, lelki útmutatót kívánt adni nevelt fiának, Kölcsey Kálmánnak a felnőtt korra. Felkészíteni a nagybetűs Életben őt is majd elérő csalódásokra, az ott gyakran tapasztalható hazug, igazságtalan és csalárd megnyilvánulásokra. Óvakodnia kell attól, írja művében, hogy mindezek eltántorítsák az emberekbe, a jóságba és szépségbe vetett hitétől. Emberi tartását csak úgy tudja majd megőrizni, ha a szív és a lélek tisztaságát, az erényekre alapozott értékrendet táplálja és erősíti magában, az önnevelés, önfegyelem eszközeivel követi azokat a nemes célokat, amelyeket egyéni életével, cselekedeteivel a köz javára tud fordítani. Mert a köz ügyeiben munkálni minden honfinak kötelessége.

Kölcsey politikai alapelve a demokratizmus volt, amelyben a tiszta erkölcs, a másokért (haza, nép, család) vállalt áldozat és szolgálat a személyes érdekeket megelőzi. Az előadó kivetített szövegrészleteken ismertette Kölcsey intelmeinek napjainkban és hazánkban különösen is aktuális gondolatait, elemezve korunk valóságával, hiányosságaival való összefüggéseit. Leginkább a hazaszeretet mára háttérhelyzetű gyakorlatának kérdésében voltak megrendítőek, ébresztő jellegűek Kölcsey idézett gondolatai: Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele... De jól megértsd: az ember csak bizonyos meghatározott körben munkálhat hatékonyan. Ne hidd, hogy Isten bennünket arra alkotott, hogy a föld minden tartományának polgára legyünk… Sohasem tudtam megérteni azokat, kik magokat világpolgároknak nevezik! Van-e ember, ki a föld minden országa iránt forró szeretettel viseltetik?... A szeretet egy háznéphez s egy hazához láncol téged. Minden áldozat kicsiny ahhoz képest, miket a hazának joga van kívánni. Minden javadat, saját éltedet is, ha kell, érette és neki kell szentelned. E szóban, haza, benne foglaltatik a szeretet tárgyainak összessége. Atyáid által Istennek épített oltár az! Ház, ahol az élet első örömeit megízlelted, föld, amelynek gyümölcse feltáplált… Sokan azt hiszik, hogy saját jólétüket csak az emberi közösség céljainak feláldozásával érhetik el, s önszeretetükben hűtlenek lesznek a közösséghez, nem akarván felismerni, hogy a közösségnek (melynek részei vagyunk) ártani olyan, mint felgyújtani a várost, ahol a házunk áll.”

A Kölcsey által megfogalmazott erkölcsi szentenciák napjaink gyakran tragikusan zavaros magyar valóságáról rántják le a leplet, ahol az individualizmus, a szélsőséges szabadosság vadhajtásainak, az immorális politikai attitűdöknek az uszályában gyakran elhalni látszanak a tiszta törekvések, és az elhallgattatás áldozatává lesz az egyenes beszéd, mondta az előadó.

Kölcsey felhívásai nyomán szinte úgy érezhette a hallgatóság, mintha egy kortársunk emelne szót nemzetünk, jövőnk érdekében.