A királynék városáról mesélnek a művészcéh tagjainak alkotásai

Amint megnyitójában Perlaki Klaudia, a városi önkormányzat kulturális csoportvezetője is megjegyezte, a tárlat címe több tényre is utal. Ami elsőre is szembetűnik, az a dátum, 2023, amikor a megyeszékhely Európa kulturális fővárosa lesz, de mellette ott van a „mi” jelző is, ami a kiállító művészek „én”-jéből olvadt össze, tehát lett az én Veszprémemből a mi Veszprémünk. Mert minden egyes kép alkotójának saját Veszprém-képét jelenti, ám a művész érzékenysége, lehetősége, kiváltsága egyben felelősség is, hiszen miközben a hely szellemének létrehozója, alakítója, az rá is visszahat, következésképpen több szálon gyakorol hatást a szemlélőre, akiben szintén él egy saját Veszprém-kép.

A megnyitón az Óváros Art Galériában szinte szorongtak a művészetpártolók; kiállítók és érdeklődők. A Veszprémi Művész Céh 39 tagja közül ezúttal 13 jelentkezett, sajátságos élménnyel ajándékozva meg a közönséget. Természetesen minden mű a királynék városáról mesélt; a hozzá köthető szentek közül Szent Istvánról és Boldog Gizelláról, ezúttal Szent Margitról, az Árpád-házi királylányról is, aki tízéves koráig városunkban, a Domonkos-rendi apácák kolostorában élt. A május 21-ig látogatható kiállításon találkozunk álomszerű várábrázolásokkal, részletekkel, ­például Veszeli Lajos Vársétája és A kápolna titka című képe is ilyen, Kulcsár Ágnes Veszprémi meséivel, Jáger István Hősök kapujával.

Ahogy elhangzott, Veszprém női arcú város – szinte minden alkotás egy-egy igen az állítás mellett; a témák, a megjelenítés lágysága (meglepetést keltett az újonc Csontos Katalin két szép grafikájával), a kis lírai akvarell (Kulcsár Ágnes: Szerelemsziget), Tungli Zsuzsa meseillusztrációhoz hasonló rajzai. Ide illik a látszóra keményebb megfogalmazás is Zongor Gábortól, aki szokásos humorával van jelen (Éjféli telihold Veszprémben, Veszprémi építőkockák, Holdfény-árnyék szimfónia).

Perlaki Klaudia ­szeretettel, aprólékos gondossággal ­vette számba, hogy az Óváros Art Galériában ezúttal kiállító művészek – az említettek mellett Boda Balázs Gábor, Fábián László, Farkas István, Fekti Vera, Fülöp Lajos, Horváth Balázs és Kallai Sándor – közül ki miként járul hozzá a mi Veszprém-képünkhöz. Az idézett Kemény Géza-vers (Veszprémi anzix) pedig arra is alkalmat adott, hogy mindenki rámosolyogjon a meg­énekelt alkotó postásra, ­Domján Gáborra, aki szintén ott volt a megnyitón.

A jó hangulatú tárlatnyitón egy-egy mobiltelefon-csengés utalt a művészetet is befolyásoló mindennapokra, éppen ezért illett ide Perlaki Klaudia zárógondolata: az idő múlik, a mi városunk pedig alkotókban, műalkotásokban már van olyan gazdag, hogy saját jogon lehessen képtára is.