Szőcs Géza világa tárult fel az Olvasólámpa alkalmával

Tömöry Péter, aki az eseményen a művész beszélgetőpartnere volt Szőcs Gézával a Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költővel politikai aktivitása ellenére jól kerülték a közéleti témákat, és csak a művekre, csak az alkotóra helyezték a hangsúlyt az esten. A Dubniczay-palota udvara megtelt, rengetegen voltak kíváncsiak a művészre és műveire.

Tömöry Péter a korábbi Olvasólámpák alkalmával is kitűnő beszélgetőtársnak bizonyult. Szőcs Gézát nemcsak mint költőt ismeri, de mint embert is, így olyan irányból tudott közelíteni az alkotóhoz, és műveihez, amely szépen kirajzolta Szőcs Géza világszemléletét is költészete mellett.

- Az elmúlt években akármilyen furcsa, de leginkább repülőgépen szoktam verset írni. Ez persze egyébre nem érvényes, nem lehet repülőn drámát, vagy regényt írni. Nem csak azért érdekes ez, mert ott nem zavarják az embert, de az a felhők fölötti állapot szerintem még kedvez is a szövegnek, és annak a kimondott vagy ki nem mondott tudata, hogy itt most hajszálon függ az életünk – mondta el Szőcs Géza Tömöry Péter kérdésére, miszerint mikor jut ideje az írásra.

Szőcs Géza saját maga által írt kedvenc verseiből is felolvasott az eseményen. Az élőszóban elhangzott versei tudtak új jelentéssel megtelni az ő hangján keresztül a szünetek és nyomatékosítások által.

Habár a politikai témákat kerülték az eseményen, a Kossuth-díjas művész történetei, különös tekintettel a rendszerváltás előtti időszakra erős korképet festettek Magyarországról és Erdélyről is. Az esemény után Szőcs Géza dedikált is, így olyan ereklyékre is szert lehetett tenni, amelyekből az alkotó az eseményen felolvasott. Az est kötetlen beszélgetéssel zárult.