2019.06.05. 19:13
Vinkó József finom humorral fűszerezte gasztrotörténeteit
Vinkó József dramaturg, műfordító, újságíró, a Kossuth rádió Szellem a fazékból című műsorának gazdája, a Magyar Konyha magazin főszerkesztője tartott nagy sikerű előadást a Veszprémi Középiskolai Kollégiumban a Kollégiumi Íz-faktor nevű projekt keretében.
Hogy miért mesélem ezt? – kérdezte Vinkó. Talán legközelebb másként eszik… Fotó: Penovác Károly/Napló
Fotó: Penovác Károly/Napló
A gasztronómia a gyomor tudományát jelenti eredetileg, ám ettől az ember elbizonytalanodik, mutatott előadása címére: Hasadnak rendületlenül! (titkok a magyar gasztronómia történetéből), amiért sokan megsértődtek, azt gondolván, hogy Vörösmarty Szózatát gyalázza Vinkó József. Persze erről szó sincs, hiszen azt, hogy „Hasadnak rendületlenűl. Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig. Ezt ápold, ezt takard” Arany János írta 1880 körül, parodizálva az akkori, nagy étkű magyarokat, akik bizony híztak. Igaz, Arany János nem, mert óriási epeköve volt az írónak…
Majd Vinkó József megkérdezte: melyik Rákóczi fejedelemről nevezték el a Rákóczi túróst? Egyikőjükről sem. A névadó ugyanis a dombóvári születésű Rákóczi János szakács- cukrász volt, aki nagy név volt a szocialista Magyarország gasztronómiai életében. Megemlítette a barátfüle, a zserbó, a dobos torta neveket. Vinkó József szerint a legnagyobb dolog a cukrász- és szakácsművészetben – ami a világ legnehezebb, de legszebb szakmája –, amikor a tulajdonnévből köznév lesz. A hallgatóság megtudhatta például, hogy miért barátfüle, a barátfüle. Hogy miért mesélem ezt? – kérdezte. Talán legközelebb másként eszik…
Rendkívül érdekesek voltak a rántott hús létrejöttének körülményei is. Középkori Európa, aranyozott milánói karaj… – utalt címszavakban a kezdetekre. Vinkó József nagyszerűségét jelzi, hogy előadóként folyamatosan együtt élt a veszprémi közönséggel, kérdezgette a diákokat. Itt például arról: hogyan panírozunk? Mi a lényeg a sütésnél? A finom humorral fűszerezett előadás egyfajta időutazás is volt, hiszen megtudhatta a nagyérdemű azt is, hogy a velencei gondolák addig voltak színesek, amíg lehetett aranyozni az ételeket. Utána viszont befestették a hajókat feketére.
Ebben a szakmában is a régészeti lelet és az írott lelet, ami biztos, mondta. El is jutottunk az első magyar szakácskönyvig, az 1570-re tehető Szakács tudományig. Majd némi kanyarral jött az újabb kérdés: melyik étel fogyasztása volt legutóbb élmény? Felmerült az is, hogy a halászlé helytelen kifejezés, hiszen nem a halászt esszük, ám ugyanez a helyzet a gulyással is…
A több mint egy órás előadást sok kitűnő humoradaggal tálalta az előadó a közönség legnagyobb örömére.
