Fontos gyűjteményeket digitalizálnak Sümegen

A Forum Hungaricum adatbázisa egy olyan gyűjtemény, amely a magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikálja – közölte Császár Klára archivátor, könyvtáros.

– Nagyon jó érzés, hogy kis muzeális kiállítóhelyként évek óta mi is részese vagyunk ennek a fantasztikus programnak, amellyel lehetőségünk nyílik arra, hogy megmutassuk gyönyörű gyűjteményeinket a világhálón. Egyúttal hírt adjunk Sümeg muzeális kincseiről, lehetőséget biztosítsunk a világhálót böngésző virtuális múzeum látogatóinak, hogy megismerjék tárgyainkat – fűzte hozzá Császár Klára.

A napokban zárult le Kajári Gyula Munkácsy-díjas grafikus, festőművész gyűjteményi anyagának, a mintegy 200 grafikát tartalmazó egységnek a feldolgozása. Érdemes felkeresni az internetes oldalon a gyűjteményt.

Amint azt Szuromi Pál Fekete izzásban című képzőművészeti kiadványában írja: „Kajári Gyula művészetére jellemzők a szenvedélyesen lüktető koromfekete vonalkötegek, köztük szürkén, fehéren villogó foltok izgága szövedéke. Máshol meg lobbanékony vörösek, sárgák vagy türelmesebb kékek és zöldek társulnak a mogorva feketékhez. Annyi talányos, felzaklató energia vibrál e képelemekben, hogy előbb-utóbb elpártol tőlünk csekélyke nyugalmunk. S valami vihar előtti, netán zivatar utáni feszültség ragad meg bennünket. Valami vészjósló, drámai érzetű sugallat. Amiben azért alkalmanként a vaskos, monumentális szépség, sőt, az eszmei képzetű emberi csillagkeresés is hiteles otthonra talál. Mintha egyszerre talaj- és égboltközelben lennénk. Mégis azt tapasztaljuk: ezeken a műveken keresve se találunk amolyan finoman cizellált, pontos és simulékony vonalfutamokat. Itt jóformán majd minden képelem szüntelen mozgásban, szapora lendületben van. Akárha az emberi lények, a természeti tájak eredeti lényege nem is praktikus anyag- és formaszerűségükben rejlene. Inkább a bennük lakozó szubjektív és szellemi erőkben. Pedig végtelenül egyszerű, puritán, már-már nyugalmas motívumok kerülnek elénk. Néha elaggott, szomorú paraszt­embereket vagy kiemelkedő alkotókat, személyiségeket látunk, másrészt meg érett, telített női formációkat. Aztán az alföldi tájékok szikár, föld- és napittas látomásai következnek. Úgyhogy Kajári Gyula karakteres, vitális rajzművészete mindenképp megérdemli figyelmünket.”