2020.09.23. 07:00
Könyv jelent meg a veszprémi zsidóság örömeiről és tragédiáiról
A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténetét felvázoló könyv született, amelynek szerzője Jakab Réka, a levéltár munkatársa és Kákonyi Anna, a Laczkó Dezső Múzeum muzeológusa. A monográfiát, amelyet a Veszprémi Zsidó Hitközség adott ki, a napokban mutatták be a Veszprém Megyei Levéltárban.
A kötetet bemutatta és annak ajánlását írta Schweitzer Gábor, aki családja révén szorosan kötődik a helyi zsidó közösséghez
Fotó: Pesthy Márton/Napló
Porga Gyula, a város polgármestere köszöntőjében elmondta, ha egy közösség – legyen ez egy város – a jövőjét kezdi építeni, azt csak úgy tudja tisztességgel elvégezni, ha két dologra mindképpen odafigyel: az infrastrukturális beruházások mellett a közösség fejlesztésére is. Szerinte a másik fontos üzenet az, hogy tudnunk kell, kik vagyunk és honnan érkeztünk.
– Ha a jövőt nem a múltunkból megélt tapasztalatokra, tradíciókra alapozzuk, amelyeket az elődeink leraktak, akkor ingoványos talajra építjük azt. Ezért is fontos, hogy megszülessenek azok a tudományos igényű munkák, melyek nélkül nem lehet jövőt tervezni – fogalmazott a városvezető, aki elmondta azt is, hogy a Táguló és szűkülő terek című kötet közel 300 éves történetet ölel fel, és a veszprémi zsidóság örömeit és tragédiáit is elmeséli.
– Ez a közösség a mai napig itt van velünk, és hozzájárul a város jövőjének építéséhez. Ez a közösség formálta Veszprémet. Abban, hogy Veszprém ma ilyen, az elődök keze munkája érződik. Ha ellátogatunk a zsidó temetőbe, láthatjuk, hogy a város színe-java nyugszik ott. Az ő munkájuk nélkül szegényebb lenne Veszprém – mondta Porga Gyula.
Ezután Boross István levéltárigazgató Schweitzer Gábornak, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete tudományos főmunkatársának adta át a szót. Nem véletlenül: amellett, hogy ő mutatta be a kötetet és írta annak ajánlását, családja révén szorosan kötődik a helyi zsidó közösséghez. Édesapja a 2015-ben elhunyt Schweitzer József főrabbi volt.
A monográfiában az is fellelhető – sok más érdekesség mellett –, hogy 1880-ban a város lakosságának 13,4 százaléka tartozott az izraelita felekezethez. Aztán közel hatvan esztendővel később, az 1938-ban bevezetett jogfosztó törvényekkel kezdődött az az út, amellyel zsidóság sorsa egyre kilátástalanabb lett – 1944: gettó és deportálás.
A holokauszt borzalmai után aztán a túlélők lerombolt zsinagógát és iskolát találtak, amit pedig nem bontattak el, azt átalakították. Az itt élt és tevékenykedő zsidóságra manapság utcanevek és botlatókövek hívják fel a figyelmet.
