Muzsinszki Nagy Endre alkotásaiból nyílt tárlat Budapesten

A szeptember 20-ig megtekinthető tárlat a XIV. Ars Sacra Fesztivál alkalmából nyílt meg az elmúlt hétvégén. A kiállítást – melyet Udvarhelyi Erzsébet, Nagy Károly, Pfitzner Zoltán és Kauker Mihály rendezett az Ars Sacra Alapítvány felkérésére a budapesti Szent István-bazilika altemplomában – Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető professzora nyitotta meg. A kiállított festményeket a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény anyagából válogatták és állították ki a rendezők, a művész festményei a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében is szerepelnek.

Muzsinszki Nagy Endre Felsőzsolcán született 1886-ban, Nagyberényben halt meg 1975-ben. Eleinte templomfestéssel is foglalkozott, később sok portrét, tájképet és zsánerkompozíciót festett. Egy 1929-ben kiírt nemzetközi pályázaton megbízást kapott egy templomi mozaik elkészítésére a jeruzsálemi Dormitio-­bazilikába, a műve 1931-ben készült el. 1939-ben Siófokon telepedett le. Itt kezdte és fejezte be élete fő művét, a Jézus életét ábrázoló, 243 alkotásból álló sorozatot, mely 81 grafikából, 81 színvázlatból és 81 nagy méretű olajképből áll. A teljes sorozat a veszprémi püspökség tulajdonába került, mivel Siófok annak idején a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott. A Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény pár éve megjelentetett egy kötetet, „Én vagyok a világ világossága” – Muzsinszki Nagy Endre festményei Jézus életéről címmel.

Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek beszédében – melyet a megnyitón felolvastak – úgy fogalmaz: „Megemeljük a kalapunkat Muzsinszki Nagy Endre előtt. Nemcsak mint művészt, hanem mint embert is tiszteljük, mert szuverén személyiség volt, akinek nem lehetett előírni, miben higgyen és miben ne, mit tartson szépnek és mit ne. Egy zsarnoki rendszerben élt. Művészi szabadsága nem rokon a ma divatos liberális, értéksemleges elvek hirdetőinek szabadságával. Mégis elkötelezte magát: Jézus és az ő egyháza mellett. Muzsinszkit mint embert már rehabilitálták, ám a művész helyretétele még további feladat.”