Birkalegelő volt egykor a Benedek-hegyen?

A Benedek-hegy már az Árpád-korban is fontos és erőteljes természeti határt képezett a várost észak felől megközelítők számára. A korabeli krónikaírók egyszer sem mulasztották el feljegyezni a város jellemzésekor a szikla részletes leírását. Ez persze nem meglepő, hiszen ha belegondolunk, azóta is talán a Benedek-hegyről vagy a Benedek-hegyen állva készül a legtöbb veszprémi turistafotó. Úgy tűnik tehát, a várost meghatározó természeti jelenség ereje örök érvényű.

A szikla funkcióját tekintve is fontos szerepet töltött be a veszprémiek életében. Helyi legenda, hogy a hegyen – bármennyire is nehéz ezt elképzelni – temető volt. Márpedig ez a legenda igaz. A XVII. században török temetkezési helyként funkcionált a Benedek-hegy platója, de ide temették 1680-ban a nagyvázsonyi várkapitányt, Semptsey Ferencet, továbbá feltártak itt női- és gyermeksírt is.

A török időkben még egy széles és mély hasadék választotta el a sziklát a Várhegytől. A krónikák szerint a török tüzérállások innen is ágyúzták a várat. A hasadék feltöltésének egyik alapanyagát a leomló várfaltörmelék képezte.

A Benedek-hegy első jelentősebb átalakítása 1899-hez köthető. A városvezetés ekkor töltette fel teljesen a hasadékot, felvezettették a vízvezetékrendszert, majd 300 darab fenyőt ültettek a sziklára. Erre azért is volt szükség, mert a helyiek folyamatosan legeltettek a hegyen, és a polgárosodó város látványához nem illett igazán ez a kép.

A dolomitsziklát parkosították is, padokat helyeztek el, és kis sétányt alakítottak ki, hogy innen lehessen gyönyörködni a városi panorámában. A ma is látható kőkeresztet is ebben az időszakban, egészen pontosan 1904-ben emeltette a Veszprémi Káptalan.

Hiába történt meg azonban a fásítás és parkosítás, a sziklán még jó ideig folyt a birkalegeltetés.

1937-ben döntötték el, hogy Kálváriát építenek a Benedek-hegyen. A tervek megszülettek, és a stációkat felvezető Krisztus-szobor (Ecce Homo) a ’40-es évek elejére el is készült, de a II. világháború és az azt követő politikai fordulat végül derékba törte a teljes megvalósítást.

A Benedek-hegy azóta is vigyázza a várost. Nem legelő, nem park, nem kálvária. Egyszerűen csak az a hely, ahova egy veszpréminek – de egy látogatónak is – mindig lélekemelő élmény kisétálni.

Forrás: Jákói Bernadett – A Szent Benedek-hegy története