Az internet révén közvetíti műsorait a Váci Mihály Irodalmi Színpad

- A veszprémi TIT Váci Mihály Irodalmi Színpadot 1958-ban hozta létre Pintér Tibor, néhány irodalomkedvelő fiatallal, versmondó társaival együtt. Az alapítók sokáig oszlopos tagjai is voltak a csoportnak. Fontos kiemelni, hogy azóta is töretlenül működik a színpad, több mint hatvan éven át fennmaradt. Kis versmondó közösségünkhöz az esztendők során verset szeretők, verset írók is csatlakoztak, egy-egy próbán elmondták, felolvasták a saját szerzeményeiket is, szerettek együtt lenni az összetartó közösségünkben. Hetente egyszer tartunk próbát az Agóra Kulturális Központban. Az intézmény már régóta biztosítja a helyet számunkra és támogatásukkal kerülnek bemutatásra az irodalmi estjeink, az Agóra pódiumain havonta. Természetesen most nem találkozhatunk személyesen a járvány miatt. Célunk viszont hatvanhárom éve ugyanaz, azóta elhivatott képviselői vagyunk szándékunk megvalósításának, ami az irodalom és a versek megszerettetése, minél többekkel. A fiatalokhoz is szeretnénk eljuttatni műsorainkat, az előadóművészeti megnyilvánulásokat, amelyeket mindig áthat a vers mondanivalója, az érzés, a létállapot, ami az adott pillanatban az előadóban, a befogadóban is létrejön. Sosem mentes az érzelmektől a költemény, a versmondás sem – mondta el Csordás Éva, a csoport vezetője.

Amikor felidézte a Váci-színpad múltját, eszébe jutott az is, milyen megtiszteltetésnek érezte, milyen boldogság fogta el, amikor nyolcadik osztályos volt és egy versmondó versenyen nyújtott teljesítményére felfigyelt a csoport akkori vezetője, Pintér Tibor zsűritagként. Éva 1969-ben csatlakozott a színpadhoz, sokat tanult Pintér Tibortól, – aki szerkesztette és rendezte az előadásaikat -, és a többi tehetséges versmondótól. Arról is beszámolt, hogy mindig fontosnak tartották a helyi és a magyar költők munkásságának bemutatását, évfordulóik kapcsán is szerveztek esteket, programokat, mint ahogy teszik ezt manapság is, fiatalokkal és régi tagokkal.

A színpad alapításának negyvenedik évfordulón átadta a vezetői stafétát Pintér Tibor Csordás Évának. Őt ebben a feladatában Felföldi Gábor segíti, aki nemcsak tehetséges versmondó, de sok feladatot vállal a műsoraik szerkesztésében, rendezésében is. A mostani időszak hátrányából részben előnyt kovácsoltak: jobban figyelnek arra az online térben működve, hogy felvételek is készüljenek az irodalmi estjeikről, amik később is visszanézhetőek. Tavaly ősszel már az internet révén közvetítették az Endrődi estet, Magyar Attila operatőr barátjuk közreműködésével. Aztán szokásos karácsonyi műsorukat is így oldották meg, nem szerették volna, ha teljesen elmarad, ha nem is élőben, közönség előtt mutathatták be. A mostani vírushelyzet miatti bezártságban kitalálták, hogy a tagok saját amatőr felvételekkel járulnak hozzá a képzeletbeli próbákhoz. Elindult a „Minden hónapra egy vers” sorozat is, megtalálható a színpad oldalán, és az Agóra is megosztja a honlapján ötletük megvalósítását, a verselő videókat.

- A vers manapság kevésbé van jelen sokak életében, ezt én is tapasztalom. Szerintem a változtatás útját az olyan előadások jelenthetik, amiket mi is tartani szoktunk. Sokszor számolnak be nekünk nézőink utána hűha-élményről, arról, hogy egy-egy szerző, mű milyen erővel hatott rájuk. Arról, hogy azonnal lelkesen megszerettek egy költőt, verset, olyat, amit korábban ugyan elolvastak, de csak akkor érintette meg őket, amikor élőszóban előadva hallhatták. Láttam azt is édesanyaként, a három lányom is hogy megszerette a verseket. Mindig szívesen tartottunk rendhagyó irodalomórákat is iskolákban, amelyeken az említettekhez hasonlóan könnyebb közelebb juttatni a fiatalokhoz, a gyerekekhez a költeményeket. Hogy élvezhessék ők is, amit a léleknek adhatnak. Utána könnyebb az elemzést is megtanulniuk, ha az élőszó varázsát már átélték – hangsúlyozta Csordás Éva.

Neki a versek most is mindennapjai részei, de nagyon hiányolja a közösségi élményt, versmondó társait, a közönséget, a próbákat. A járványhelyzet előnye, ahogy említettük, hogy többet dokumentálják elektronikusan, digitálisan előadásaikat, megőrizhetik azokat. Csak nőtt a csoportvezető szerint a koronavírus miatt a versek szerepe. Meggyőződése, hogy drámai a helyzet, mert másfél éve nagy súllyal helyeződik a lélekre a bizonytalanság, az aggodalom, az átélt fájdalom, rombolja azt. Ezért sem hagyható el az a reménysugár, amit a vers adhat. Segíthet ez a kifejezésforma, nem érdemes megfeledkezni ennek lehetőségéről. Az élmény, amit így magunkba szívhatunk költeményekből és továbbadhatunk. Újat tanulhatunk mindegyikből. Segíthet örömet találni, most, amikor ennek keresésében nagyon résen kell lenni – hívta fel a figyelmet Csordás Éva. Az önkéntes versmondást ezért is tartja értéknek.