Nyáry Krisztián volt az Eötvös Károly Megyei Könyvtár vendége

Az irodalmár az Eötvös Károly Megyei Könyvtár felkérésére beszélt a költészet szerepéről, jelentőségéről egy online elérhető videóban. Nyáry Krisztián kiemelte, a versek voltaképp „érzelmi vakcinaként” szolgálnak az olvasó számára: a költemények olvasása felkészítenek olyan érzelmi alaphelyzetekre – születés, szerelem, szakítás, halál –, amelyekkel valamennyien találkozunk a hétköznapokban. A bonyolult, sokszor megmagyarázhatatlan történésekről beszélnek, vagy segítenek azokat megérteni, emellett növelik a befogadóban az empátia képességét, hangsúlyozta Nyáry Krisztián. A kifejezéshez leggyakrabban a sűrítés eszközével él a vers, amelyhez a szerzők költői képeket használnak. A versek emellett szerinte a mai napig közösségépítő hatással bírnak: olyan közös tudást jelenthetnek egy-egy sorral, versszakkal, amelyek generációkat kötnek össze (példaként József Attila Altatójának záró sorát hozta). Kitért arra is, a legújabb kutatások szerint a vers nemcsak fejleszti a gondolkodást és a memóriát, hanem olyan idegpályákat, agyterületeket is aktivál, amelyeket az olvasott vers témája érint.

Az irodalomtörténész emlékeztetett, a vers évezredeken át hangzó, és nem leírt szövegként volt jelen az emberi közösségekben, minden civilizációban létezett. Azokat a verseket még csak szóban adták elő, generációról generációra. Vagyis a versekben a szöveghez hasonlóan kezdettől fogva közel olyan fontos szereppel bír a ritmus, ami egyfajta evolúciós öröksége az embernek. Hozzátette, a versek ritmusossága a költészet történetében többször is főszerepet kapott: a késő középkori énekmondóknál – például Tinódi Lantos Sebestyén művészetében –, a huszadik századtól a dalszövegekben, újabban pedig a slam poetryben. Nyáry Krisztián elmondta, jelenlegi tudásunk szerint az első leírt vers az időszámítás előtti 2300 körülre datálható: a Sumér Birodalomban keletkezett szöveg a ritmusával, ismétléseivel a mai ismert költészet gyökereit jelenti.