Varázslat és valóság – műszakiak a színházban

Nemcsak a színpadi, hanem az épületben felmerülő szakmai feladatokat, problémákat is meg kell oldaniuk a színház műszaki szakembereinek. A szakma érdekessége még, hogy régebben a szcenikusé és a műszaki vezetőé teljesen különálló poszt volt, míg ma már egybeolvadt a két feladat elvégzése. „A szcenikai vezető a színpadi látvány összességéért volt felelős, míg a műszaki vezető feladata az egész épületre és a színházra kiterjedt” – magyarázta a régi idők műszaki vezetője, Perlaki Róbert, aki mind a két pozícióban dolgozott korábban. 1961-ben a nézőtéren ülve egy előadás után a székében maradva eldöntötte: ő ezt akarja csinálni. „Azt mondtam: én nem akarok villanyszerelő lenni, én itt akarok dolgozni. Aztán másnap fejgépesként kezdtem és végigjártam szinte minden szakmát” – emlékezett vissza, de azt is elárulta, hogy a bombázások előtt ő ebben az épületbe élt, amiből végül – sok más üzlet után – megépült a színház. „Úgy érzem, én ide mindig hazajárok. Én itt vagyok otthon.”

„Nekem kicsit könnyebb a dolgom, hiszen vannak az alám tartozó táraknak – mint Műhelyház, Összevont-tár, Karbantartók, Világosító tár, Hangtár – tárvezetői, akik a szakterületükön felügyelik a munkát. Mindemellett azonban nagyon fontos, hogy egy műszaki vezető minden területhez értsen, legyen egy kicsit hangosító, egy kicsit világosító, egy kicsit díszletgyártó, hiszen így lesz teljes rálátása az egész folyamatra” – mondta el Kondrik István műszaki vezető, akinek a teljes épület üzemeltetése, felügyelete és a gyártásfolyamat is a hatáskörébe tartozik. Azt is hozzátette: bár már hangosítás miatt több alkalommal is járt a színházban, korábban sosem gondolta, hogy ezt fogja csinálni. Már nem is szeretne mást. „Aki egyszer megérzi ennek az egésznek az illatát, aki átérzi az egész színházat, az utána nem szeretné ezt elengedni.” Jelmondatának a varázslat és valóság kettősségét választotta, ugyanis elmondása szerint álmokat kell színpadra építeni, aminek elkészítése egy varázslatos folyamat, amikor egy fadarabból lesz egy egész díszlet, mindeközben a valóság talaján kell maradni, hiszen úgy kell színpadra tervezni, hogy az felférjen, működőképes legyen és emellett figyelembe kell venni minden biztonsági szempontot.

A szalon beszélgetés során többek között szó esett a már elkezdődött színházi rekonstrukcióról is, ami azért is nagyon fontos egy műszaki vezető életében, hiszen a benne közreműködőkkel ő tartja a kapcsolatot és nem csak a színház érdekének megfelelően tárgyal, szervez, hanem a tervezők és a nézők véleménye szerint is.

Kulisszatitkokat is elárultak a műszaki vezetők. Többek közt, hogy egy egyszerű cigaretta meggyújtásához vagy egy tűzrakáshoz nagyon komoly utat kell végigjárni, és számos szervvel kell engedélyeztetni, előadás alatt pedig egy pirotechnikus figyeli az eseményeket a probléma elkerülése végett. Azt is elmondták a közönségnek, hogy ma már vannak olyan szcenikai technikák, amikkel az élő láng kiváltható. Elárulták, ha bármilyen probléma történik előadás közben, akkor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a nézők semmit ne érzékeljenek belőle, de abban egyetértettek mindketten, hogy kiváló csapat dolgozik a műszaki vezető keze alá, így a problémák általában hamar és észrevétlenül oldódnak meg.

Perlaki Róbert hatvan esztendeje szeretett bele a Veszprémi Petőfi Színházba, és varázslatos világába, amit azóta sem tudott elengedni, hiszen mai napig díszlettervezőként dolgozik. Kondrik István műszaki vezető bár nem régóta dolgozik a színház kötelékében, igazi színházi emberré vált. Mindketten jól tudják, érzik, hogy az előadások végén a taps nekik is szól.