A vasúti aluljárótól az árnyékmacskáig

2021.11.28. 11:31

Fábián László képzőművész: Az emberek manapság nem mernek játszani

Nem tudni, milyen lesz a folytatás, és pont ez a legjobb benne – vélekedett Fábián László képző- és grafikusművész, aki nemrég ünnepelte a hetvenedik születésnapját, és ebből az alkalomból nyílt meg jubileumi tárlata az almádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban.

B. Virág Rita

Fábián László szerint a vizuális nevelés eléggé hátrasorolódott a mai oktatásban

Forrás: Penovác Károly/Napló

Fábián László szerint a vizuális nevelés eléggé hátrasorolódott a mai oktatásban

Forras: Penovác Károly/Napló

Fábián Lászlóval a hetvenegy képet magába foglaló tárlat helyszínén beszélgettünk, legújabb kedvencei, az úgynevezett zöld háromszögek árnyékában. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen hosszú út vezetett az absztrakt alkotásokig. 

 

– A mi családunkban természetes volt, ha valamit szerettünk volna a másiknak elmagyarázni, papírt ragadtunk és rajzoltunk. Ezt a rajzkészségét szüleimtől örököltem, édesapám erdész volt, majd a hatvanas évektől fafaragással foglalkozott és iparművész lett. Édesanyám a népi hímzés rejtelmeiben merült el, és több munkáját is zsűrizték rangos versenyeken – mesélte. 

 

Fábián László úgy emlékezett, még a gimnáziumban első jelentős munkája egy tájkép volt. Édesanyja festett mintákat a kétajtós szekrényre, abból maradt művész olajfesték, amivel azután kiült a balatonszemesi sétányra, és azt is megfestette. Erről a képről azt mondta, ma sem tudná jobban megcsinálni. 

 

– Annak ellenére, hogy szerettem rajzolni, festeni, sokáig nem úgy tűnt, hogy számomra ez lesz a fő csapásvonal. Szerettem volna képzőművészeti főiskolára menni, de annak akkor nem volt realitása. Eközben kezdett kibontakozni előttem egy másik lehetőség is. Rengeteg autót rajzoltam, és a formatervezői karrier is szóba került. 

 

Az autórajzolásról azt mondta, igazi gyakorló rajzolásnak is felfoghatjuk, a kockológia remek időtöltés, a kör perspektíváját sokféleképpen megjeleníthetjük, elég rafinált dologként jellemezte. Leginkább olyan autókat jelenített meg, amelyekbe maga is szívesen beleült volna. Nem sportkocsikról álmodozott, inkább nagyobb, egyterű járműveket rajzol és rajzol mind a mai napig. 

 

Végül a képzőművészet és a formatervezés helyett beállt vasutasnak. Így a katonaságot is elkerülte, mert ez a munka állami szolgálatnak minősült, ráadásul nyert egy kis időt, hogy választ találjon arra, merre tovább. Jól érezte magát, de ismét döntési helyzetbe került. Előléptették, és vonatmenesztő térfelvigyázóként tevékenykedett tovább. Másfél év után otthagyta a vasutat, és megkezdte tanulmányait a pécsi tanárképző főiskolán, földrajz–rajz szakon. Ez az időszak igen kedves a számára, úgy fogalmazott, belekóstolt a nagyvárosi életbe. Színházba, kiállításokra járt, a pezsgő kulturális élet magával ragadta, egyre többet alkotott, főleg grafikákat készített, és több csoportos kiállításon felbukkantak a művei. 

 

Elvégezte a főiskolát, pedagógus lett, pedig sosem akart az lenni. Balatonalmádiba költözött, ahol kis kitérő után a mai Györgyi Dénes Általános Iskolában kezdett el tanítani. Úgy fogalmazott, mire észbe kapott, kinevezték az intézmény igazgatójának, s ezt a pozíciót 33 évig látta el. Úgy érzi, jó, rangos iskolát „csináltak” kollégáival, a munkájukkal nívós elismeréseket nyertek el. 2013-ban, 62 évesen vonult nyugdíjba. 

 

A pedagóguspályával párhuzamosan természetesen a művészi pályát sem hanyagolta el. Egykori főiskolai csoporttársaival megalapították az Ajkai Grafikai Műhelyt. Alkotótársával, Jáger Istvánnal kitalálták a VasútArtjárót, ahol félévente állítják ki a helyi művészek munkáit. 

 

Nyugdíjba vonulásával a Veszprémi Művész Céhben vállalt aktív szerepet. Azt mondta, itt jó közegben van, számos érdekes feladattal megtalálták. Tartott már tárlatvezetést, de rendezett kiállításokat, amikor a szervezet fennállása 30 éves jubileumát ünnepelte, moderátorként is tevékenykedett. Ez a munka különösen közel áll a szívéhez, ekkor jött a zöld háromszögek ötlete is. Az egyik tárlatvezetés alkalmával azt mondta a tájképek láttán, nagyon respektálja a természetet megjelenítő képeket, de ő a zöld háromszögeket szereti fekete alapon. Megidézte a zöld triangulumokat, és később azok testet is öltöttek. 

 

– Manapság igen kevés ember érdeklődik a képzőművészet iránt. Nem tudunk konkurálni a nagy, színes kép­ernyőkkel, a közösségi médiával, a sok nyálas képpel. Szerintem épp ezért most jött el az absztrakt ideje. Nem az a dolgunk, hogy a látható világot, amelyet az említett képernyős világ meg tud jeleníteni, még egyszer láthatóvá tegyük, hanem hogy elgondolkodtassunk, és arról beszéljünk, amit nem lehet látni, azt tegyük láthatóvá (P. Klee) – magyarázta. – Ebben van keresnivalónk. Az új értékek létrehozásában. 

 

És ezzel el is érkeztünk újra a zöld háromszögek világába. Fábián László újszerű képei nemcsak látványukban magával ragadóak, a címük is mindig tartogat valami meglepetést a szemlélődőnek. 

 

– Sajnos a vizuális nevelés eléggé hátra sorolódott a mai oktatásban. Sokan csak legyintenek, amikor egy-egy absztrakt művet néznek. Pedig lássuk be, nem az absztrakt alkotás a hibás, ha azt a nézője nem érti. Az absztrakt lényege a kompozíció. Akkor működik, ha a kompozíció jó, máskülönben elvész a lényeg – hangsúlyozta. 

 

A címekre kitérve megtudhattuk, az csak egy ürügy, egy szellemi kaland, hogy a szemlélő a saját történetével csatlakozni tudjon az alkotáshoz. Fábián László szerint, ha valami túl konkrét, szájbarágós, az nem jó. Ezek a címek kizökkentik a nézőt a szokásos szemlélői státuszából. 

 

– Az emberek manapság nem mernek játszani, mindent véresen komolyan vesznek. Rendben van, tartsuk be a szabályokat, de ne görcsöljünk, legyünk lazábbak – emelte ki. Felesége, Anna nagyszerű példája annak, hogy nem kell megrémülni, mert a látás művészete is tanulható egy kis nyitottsággal, affinitással. 

 

– Anna matematika–könyvtár szakon végzett. Amikor 25 évvel ezelőtt találkoztunk, nehezen igazodott el ezen a területen, mára azonban, a sok együtt töltött időnek köszönhetően, egyre magabiztosabb. Keresztszemes hímzéssel kezdett foglalkozni, a népi motívumaival több díjat nyert országos pályázaton – mondta. 

 

Fábián Lászlót sokan a macskás képeiről, a városi naptárban megjelent cicás művekről ismerik. Az állatok különösen közel állnak hozzá, főleg a macskák, és a képeken megjelenítve egyedi hangulatot kölcsönöznek a műveknek. 

 

Hetvenéves létére bizony most is nagyon aktív. Azt mondta, nem tudja még, mivel folytatja az alkotást, ám épp ez a jó benne. A rajzolás, a zöld háromszögek sorozat biztosan folytatódik, azonban az a következő hetekben, hónapokban dől el, merre viszi tovább az érdeklődése az alkotás útján.

Ezek is érdekelhetik