A pódiumbeszélgetésen ezúttal a korrepetítorok munkáját mutatták be

A zenés produkciók létrejöttekor elengedhetetlen szakmákról, munkájukról mesélt Völgyesi Gyöngyi, a régi idők korrepetitora, a Veszprémi Petőfi Színház Örökös Tagja és Hégelyné Kórodi Mónika, a színház hangképzője, énektanára. Énekteremmé alakították az intézmény előcsarnokát, így bepillantást engedtek a kulisszák mögé. Hallhatott a közönség egy dalt Kőrösi Csaba színművész előadásában, Gyöngyike zongorajátékának kíséretében. Az operettek, musicalek, zenés játékok, darabok előtti beéneklés folyamatával szintén megismerkedhettek a jelenlévők, Keller Márton gyakorlatos színész közreműködésével. Még a közönség is dalra fakadt a szakemberek vezényletével. 

A pódiumbeszélgetés-sorozat ötlet- és házigazdája, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser mutatta be a meghívottakat. Ám Völgyesi Gyöngyi nevét Veszprémben sokan ismerik, kiváló szakember, összesen 32 évet töltött el a Petőfi-színház kötelékében. Kiderült: először zongoristaként került be egy darabba. Máig sokszor hívják vissza segíteni, nincs olyan előadás, melynek főpróbájára ne ülne be. Egy korrepetitor a színészek társává válik, ugyanis a szakma nagyon összetett: nem elég éneket tanítani, ismerni kell a kotta mellett a szövegkönyvet, a szituációkat, az egyes szereplők megformálásához szükséges érzelmeket, viszonyokat – állítja. Segíti az előadásmód begyakorlását, hol lehet gyorsítani, lassítani, kitartani a hangot, hatásszünetet tartani. A zongora mellől le tudott vezényelni egy előadást. Ismeri a színészek rezdüléseit, mimikáját, mozdulatait. Elárulta: sok vendégművésszel dolgozott együtt, de közülük kiemelkedő volt Rátonyi Róbert, akitől az operett műfaj csínját-bínját eltanulta.

Mónikának először a beénekeltetés volt a feladata a színházban, majd egyre jobban belefolyt az előadásokba. Magántanárként is dolgozik. Véleménye szerint fontos, hogy mindennap énekeljünk, ha jó, ha rossz dolog történik velünk. „Kell egy alap adottság ahhoz, hogy valaki professzionális énekes legyen, jó technikákat alkalmazzon, megfelelően képezze a hangját. Vannak, akik jelentkeznek hozzám, és se hallásuk, se énekhangjuk, de nem szoktuk feladni. Volt egy diákom, akinek nagyon rossz a zenei hallása, de szorgalma révén két év múlva a színpadon énekelt" – idézte fel.