A Pannon Várszínház a közönség kezébe adta a rendezői pálcát

A színházi edukáció, a közös játék, a jövő közönségének nevelésére épülő előadások során két belvárosi udvar közösségi tere válik színházi térré, miközben a szokásos módon zajlik az élet. A Pannon Várszínház törekvése az, hogy a színház ne csak kevesek ünnepe, hanem valamennyiünk öröme legyen. A furfangos közönség a szerdai előadáson elég sok fejtörést okozott a színészeknek, amit a művészek szerencsére zökkenőmentesen vettek.

Nagyon egyedi felállást érdemes elképzelnünk, amikor az ÉLJ (Érzem Látom Jelzem)! Udvarszínházi előadásra gondolunk. A szerdai Liliomfi előadáson Szelle Dávid (a Liliomfi címszereplője és a darab rendezője) volt a karmester, ő segítette a közönséget abban, hogy valóban be tudjanak vonódni a történésekbe. Korábbi televíziós emlékeinket idézhette fel az események sora, amikoris híres színészek Novák Péter vezényletével improvizált jeleneteket játszottak el. A tematika itt is hasonló, láthattunk váltólázat és tárgyeset című játékot is sok más mellett.

A közönségnek láthatóan a váltóláz játék tetszett a legjobban (bár Koscsisák András tárgyeset játékban nyújtott szereplése kiemelkedően humoros volt), ezért ezt kétszer is végigjátszották. Adott tehát a Liliomfi darab egy-egy jelenete, amelyet előbb „normál” menetben játszanak el a színészek, majd az adott feladat szerint ismét eljátsszák. Az eredmény valami teljesen más, szörnyen humoros, és (a színészeknek) valószínűleg szörnyen fárasztó, mégis élvezetes. A Rákóczi utca 5. szám alatt található belső udvaron a nevetésé volt tehát a főszerep.

A váltóláz játék utolsó felvonásában aztán minden jelenlévő kiélte a kreativitását, amikor ifjabb Herr Schwartz (Németh Ádám) megérkezik a fogadóba, ahol Liliomfi épp cselt sző és megtéveszt, ahogy általában. Egy jeleneten belül (a közönség kérésére) jártunk elmegyógyintézetben, háborúban is, Liliomfi volt Tourette-szindrómás és tájszólással beszélő falusi is, Kárpáti Barbara (Erzsi) volt plázacica, Egri Zsófia (Mariska) dadogott, de mindenkinek feladták a leckét, míg egyszer csak az óvodában találtuk magunkat, és így tovább.

Az improvizációs játékok egymás között, baráti társaságokban viccesek, de egyébként óva intenénk bárkit attól, hogy ezt a mulatságot közönség előtt próbálja ki. Ez a nagy vízválasztó: tudniillik nem vicces valami, ha nem jó. A Pannon Várszínház színészei szerencsére könnyeket csaltak a szemünkbe a sok nevetéstől, legközelebb pénteken tekinthetik meg az érdeklődők ezt a különleges előadást.