Menny és pokol között

2022.07.10. 11:00

Hieronymus Bosch rejtélyes világa

Budapesten a Szépművészeti Múzeum újfent igazi csemegét kínál legutóbbi időszaki kiállításán: az európai festészet egyik legrejtélyesebb figurájának, a Burgundi Hercegségben született Hieronymus Bosch (1450 körül–1516) németalföldi mesternek állít emléket, méghozzá egészen grandiózus módon.

Mozsár Eszter

A Földi gyönyörök kertje táblakép másolatának részlete. A 16. századi alkotás a legkorábbi fennmaradt kópia, alkotója talán még láthatta az eredetit. A másolaton apróbb eltérések és a művész saját stílusa is felfedezhető

Az intézmény így hirdeti július 17-ig látogatható kiállítását: „a teljes múzeumi világot tekintve is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlata, közel kilencven műalkotással.” Persze elsőre kevésnek tűnik, hogy ebből csupán tíz saját festmény látható, ám Boschnak mindössze 44 műve maradt fenn, ezeket a világ különböző múzeumai őrzik. Egészen kivételes tehát, amikor egyben látjuk alkotásait és a korát. A kiállítás ezért életművének kiemelkedő munkáit a mester művészi forrásainak – irodalmi és teológiai művek, a franko-flamand és miniatúraművészet, iparművészeti tárgyak – kontextusában mutatja be. 

Az egynapos kulturális családi kirándulás még sokáig kedves emlék marad számomra, különösen azért, mert már gyermekkoromban rajongtam a különc festőért, olvastam az életéről szóló regényt, próbáltam kamaszként megfejteni forradalminak mondható képi világát: hogy lehetett valakinek ilyen fantáziája, különösen abban a korban? Vagy lehet, éppen azért? Talán itt a titok, az az ötszáz évnyi „korkülönbség”. Mert amit mi teljesen szürreálisnak látunk – embert lenyelő madár, a gyermeki fantáziát is meghaladó építmények, sehol a földön nem látott hibrid állati szülemények, a fizikai valóságon túli éteri világ teremtményei és hatalmasságai, démonok és angyalok –, azt a középkor embere teljesen magától értetődőnek vette. Ha nem hiányozna mai világunkból annyira a misztikum, és kicsit kitágítanánk materiális világnézetünket, akkor talán közelebb kerülnénk ezekhez a festményekhez. 
A Szépművészeti Múzeum így hirdeti a még július 17-ig látogatható tárlatát, ami Közép-­Európa eddigi legnagyobb, legkomplexebb kiállítása: „a teljes múzeumi világot tekintve is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlata, közel kilencven műalkotással.” Persze elsőre kevésnek tűnik, hogy ebből csupán tíz saját festmény látható, ám jó tudni, hogy Bosch-nak mindössze 44 műve maradt fenn, ezeket a világ különböző múzeumai őrzik. Egészen kivételes tehát, amikor egyben látjuk alkotásait és a korát. A kiállítás ezért életművének kiemelkedő munkáit a mester művészi forrásainak – irodalmi és teológiai művek, a franko-flamand és utrechti miniatúraművészet, grafikai lapok, iparművészeti tárgyak – kontextusában mutatja be. Hat évvel ezelőtt, a művész halálának ötszázadik évfordulóján szülővárosában, Den Boschban sikerült majdnem a teljes életművet egyszerre megmutatni. A budapesti nagyszabású kiállításra mintegy félszáz köz- és magángyűjteményből érkeztek remekművek, többek között a New York-i Metropolitanből, a párizsi Louvre-ból, az amszterdami Rijksmuseumból, a londoni The National Galleryből, a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumból, a New York-i The Morgan Library and Museumból, illetve a Madridi Nemzeti Múzeumból. 

Bosch rézmetszet portréja egy 1610-ben megjelent kiadványban

A tudományos és pontos értekezés maradjon a művészettörténészek dolga, akik azért sincsenek könnyű helyzetben, mert nem maradt fenn tőle sem napló, sem levél, semmiféle dokumentum. Születésének pontos időpontja nem ismeretes, mint ahogy halálának okát sem lehet tudni. Annyi biztos, hogy négy­generációs festőcsaládba, a holland ’s-Hertogenbosch nevű településen született. Apjához hasonlóan az erősen vallásos Miasszonyunk Testvérület és a holland társadalom megbecsült tagja, ebben az illusztris társaságban találjuk például Szép Fülöpöt, III. Fülöp burgundi herceget, Habsburg Miksát és nejét, Burgundi Máriát. A művész 1480 elején feleségül vett egy gazdag, nálánál jóval idősebb patríciuslányt, így biztosítva volt a hozomány, ami nem mellesleg a festészetre szánt időt és pénzt jelentette elsősorban. A szakemberek szerint rendkívül aszketikus életet élt, művein is érződik erkölcsi tartása vagy inkább szigorúsága. Szemmel láthatóan nem szerette korának kicsapongó életmódját, szétválasztja az erényt és a bűnt, a hit és az igazság kérdéseit feszegeti, kutatja. 

Falikárpit részlete, a Földi gyönyörök kertje másolata, 1550–1560 körül

Az 1515 körül készült, tölgyfára olajjal festett Az utolsó ítélet című szárnyas oltár szinte apokaliptikus módon tárja elénk az akkori kor viharos történelmét. A középkor embere elhitte, hogy eljön számára a vég, Isten haragja lesújt a háborúkkal, társadalmi ellenségeskedésekkel teli Európában. Az anyagi és a lelki világ, az emberi és az isteni lét közti harc, ki tudja, mi marcangolta belülről a festőt. 
Kétségkívül munkásságának egyik legnagyobb műve a Földi gyönyörök kertje, ami sajnos soha nem hagyhatja el a spanyol Museo del Prado (Madridi Nemzeti Múzeum képtára) épületét. Ám a kurátorok gondoskodtak arról, hogy a triptichon középső táblájának legkorábbi és legszínvonalasabb 16. századi másolatát, s mellette a hatalmas méretű, szemet gyönyörködtető kárpitváltozatát megcsodálhassuk. Az 1510–1515 körül készült hármas oltárkép kivételes részletgazdagsággal ábrázolja az emberiség útját, a Paradicsomot, a földi életet és annak gyönyöreit, valamint a pokol kínjait. A műalkotás több szimbólumot is rejt, a rajzokon látható ember-állat páros jelenetek például az ember jellemében és lelkében megjelenő állati motívumokként értelmezhetők, tartják a hozzáértők. 

Bolondok hajója (1500–1510 körül)

A mester hiteles képmása a múlt homályába vész. A tárlaton szerepel egy portré, ami több évtizedes grafikai tradíció eredménye, és a „Németalföld híres festőinek arcképei” című metszetsorozatban jelent meg 1610-ben. Szakemberek egyébként a festő arcvonásait vélik felfedezni a Szent János evangélista Patmosz szigetén című festményén egy szemüveges démon arcán. 
Külön érdekesség, ahogy a tárlat végén az őt követő műhelyeket mutatják be, mintha Bosch amolyan korabeli influenszer lett volna, bár ez csak néhány évtizedig, századig tartott. A németalföldi mestert a szürrea­lizmus fedezte fel újra magának, hozzátéve, talán ma megint reneszánszát éli munkásságának tanulmányozása. 

Ecce Homo (1475–1485)

A Szépművészeti Múzeum Bosch-tárlatáról kijutni nehéz, oda-vissza megy az ember, újra­értelmezi a látottakat, aztán felzaklatva vagy éppen megnyugodva búcsúzóul még leül az utolsó helyiségben, ahol egy, a festmények részleteit felnagyító vetítésnek köszönhetően virtuálisan bebarangolja az ötszáz évvel ezelőtti boschi univerzumot. S ha ez nem elég, ha kellőképpen felkeltette érdeklődésünket a festő világa, a napokban mozikba került az Egy zseni látomásai – Hieronymus Bosch különleges világa című dokumentumfilm. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában