Nyolc–tíz éves koráig csak egy természetes dolog volt, hogy hangszerek és zenészek veszik körül Tolcsvay Csabát

Játszik valamilyen hangszeren? 
– Klasszikusgitár-iskolába jártam gyerekkoromban, ezért a gitár a hangszerem. Szüleim a testvéremet zongoraiskolába íratták be, és bárzongorista, énektanár, kántor nagyapám révén is mindenhol jelen volt az életemben a zongora. Többek között egy ikonikus is, ami alatt édesapám és testvére felnőtt. Egyszóval elkerülhetetlen volt számomra, hogy leüljek és elkezdjek zongorázni is. Elektronikus hangszerekhez is értek: sampler, sequencer, looper. 
Nem véletlenül kérdeztem. Történelmi nevet visel, de minimum zenetörténetit. Mik a rokonsági fokok? 
– Édesapám Tolcsvay Béla énekmondó, testvére Tolcsvay László zeneszerző. A Tolcsvay Trió alapítói. Későbbiekben nagybátyám a Fonográf együttes tagja. 
Mennyire mélyedt el a munkásságukban? 
– Még mindig találok újat. Gyerekként sokat vittek magukkal a koncertjeikre, turnékra, stúdióba, színházi előadásaikra, így szinte mindent ismertem, amit alkottak. A későbbiekben már jobban értettem dalaik, darabjaik, előadásaik mondanivalóját, ezért mélyebben hatottak már rám. A Magyar Mise főleg hangszerelésében, az Ég Ígérő Fa életfilozófiai szempontból, a Napfényfia érzelmileg, a Doctor Herz tartalmilag, a Fonográf zeneileg érdekelt inkább – minden darab elég összetett. 
Érdekes gyerekkor lehetett. Hogyan emlékszik rá? 
– Zene és zene. 8–10 éves koromig csak egy természetes dolog volt: hogy hangszerek és zenészek vesznek körül. Még a keresztapám, Czipó Tibor is a Tolcsvay Trió basszusgitárosa volt. Mindenhol ismerték őket, bárhova mentem, a bemutatkozásomat általában ezek a kérdések követték: „az a Tolcsvay?” „Melyikőjük az édesapád?” Sok fiatal volt, aki játszotta a dalaikat. Ők voltak 16 éves korom körül, akiken keresztül igazán megértettem, mit is képvisel a nevem. Voltak helyzetek még általános iskolában, amikor tapasztaltam, hogy kivételeznek velem. Tanárok, osztálytársak. Abban a korszakban, a 80-as években akadtak olyan szemléletű emberek is, akik nem nézték jó szemmel felmenőim munkásságát. Ez gyerekként érthetetlen volt még számomra. A Budai Várban jártam általános iskolába, ahol ők is felnőttek. A vári élet inkább egy falusi közösséghez hasonlít. Sokan büszkék voltak rá, hogy ismerik a családunkat. Nagyapám a Pest-Buda étterembe járt mint bárzongorista. Sokat gyakorolt otthon, és minden tele volt kottákkal, kazettákkal. Családi összejöveteleken mindig ő zongorázott. Iskola után a nagyszüleimnél voltam, aztán mentem édesanyámhoz, a Batthyány utcában lévő lemezboltunkba. Rengeteg lemezt vittem haza, hallgattam órákon át, nézegetve a borítók grafikáit. Egy- szóval a grafikusi és lemezlova- si élethez is megvolt az alap. Amikor a nagybátyámékhoz mentem, a felesége, Péreli Zsuzsa képzőművész munkáival is sokat találkoztam. Tahiban volt egy stúdió is, ahol rengeteg kütyü volt, és érdekelt, hogyan működnek. 
Amikor megkérdeztem, hogy miként definiálná önmagát egy szakmai önéletrajzban, viccesen azonnal rávágta, hogy tömegmanipulátor. Szedjük ezt szét egy kicsit. 
– Minden tevékenységemben az emberek figyelmét szeretném lekötni rövidebb- hosszabb távra. Vizuális és zenei csatornákon keresztül információt átadva. Ezen információk hatást gyakorolnak az emberekre, ezért ez felelősséggel jár. A munkám során elvárt, hogy célba érjen a kért információ. Mindezt értem akár egy esküvői dj-szettre vagy egy óriásplakát-kampányra. Mindkét területen tömeget kell megszólítani és adott irányba vezetni. Ezért adott számomra ez a szójáték. Sok munkámba igyekeztem akár művészeti vagy filozó­fiai tartalmakat csempészni. Úgy gondolom, hogy amit át kell adnom, az nem feltétlenül szükséges vagy elengedhetetlen a túléléshez az emberiség számára. A manipuláció már nem ad szabad választást, és emiatt sokszor olyan érzése van az embernek, hogy teljesen értelmetlen dolgokkal tömi a tömeget. Minden reklám hazudik. Valahol nekem is ezt kell tennem. Ez átvitt értelemben manipuláció. Természetesen a szabad akarat mindig egy érdekes kérdés. Ha egy ismerősöm táncol erre a számra, vagy megveszi azt a terméket, akkor lehet, hogy én is? Ugyanez a helyzet egy alma logóval is sok esetben. De ki dönti el, mire van szükségünk valójában? A felvevőpiac? Eszembe jut Krisztó barátom, aki mindig felhozta találkozásunk történetét 1995 körül. Moszkva tér. Rajtam veszkócsizma, szakadt farmer, cowboykalap (apám countryfesztiválra vitt az előtte való napon), fekete bundakabát. Megkérdezte, te meg hogy nézel ki? Mire én: Ez a divat, ezt kell csinálni! Szállóige lett. 
Ezek egy részét mindenki érti. De mit csinál konkrétan egy art director? 
– A művészeti vezető objektíven átlátja egy adott téma komplex megjelenítését minden rendelkezésre álló eszközön, amikhez jó, ha ért, így egy elképzelés kivitelezése megvalósíthatóbb lesz. Minél nagyobb eszköztárral rendelkezik ötlet, felhasználható információs csatornák és technika terén, annál érdekesebbé teheti a végeredményt. Alapvetően egy konkrét feladat forgatókönyvét dolgozza ki és vezeti tematikusan. 
És egy vj (videojockey)? 
– Élő műsorok alatt a helyszínen egy kivetítővel vagy LED-falra a háttérben mozgóképeket montíroz-vág össze valós időben, a hangulathoz, témához illően. Egy számítógépes programmal és egy úgynevezett kontrollerrel. Ezzel az eszközzel lehet érdekes vizuális hatásokat létrehozni. Természetesen a rendelkezésre álló, egyénileg előre összeválogatott alapanyagok adják meg egy vj egyedi stílusát. Ezeket a videókat akár saját magunk is felvehetjük, vagy elkészíthetjük egy számítógéppel. Szöveges tartalmakat és mozgó grafikákat egyaránt. 
Az emberek egy dj esetében többnyire azt látják, hogy egy fülessel a fején tolja a cuccot. De hogyan áll össze egy „szett”? 
– Rengeteg gyakorlásra van szükség, hogy az ember ismerje a lehetőségeit. Zenéket, stílusokat ismerünk meg; van, aki szakosodik, van, aki nem. Én az utóbbit választottam. Ezért a műfajok közötti átmeneteket is jól ki tudom dolgozni. Ez főként, mondjuk, egy esküvői szett kialakításánál előny, hiszen akkor előre nem tudhatjuk, milyen közönséggel fogunk találkozni a tánctéren. A tematikus szettek kialakítása többnyire szubjektívebb. Itt főleg az este ívére koncentrálok. A közönség egy tükör, a reakcióiból következtetéseket vonok le, és ha arra jutok, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, abban a pillanatban találnom kell egy közös nevezőt. Egy jó dal, amit mindenki szeret, elindít egy folyamatot. Innentől lehet elővenni a jól ismert szetteket, melyek a véletlen folytán, akár otthoni kidolgozásban rendelkezésre állnak. A ritmusérzék elengedhetetlen, de szerintem, ha valakinek van rálátása egy dal összeállítására, hogy miként építjük fel, akkor két-három vagy akár négy különböző anyagból egy sajátot tud létrehozni. Szóval nagyon szerteágazó, hogy milyen típusú szettet lehet készíteni, én hiszek az adott pillanat vará- zsában, csak legyen elég be- gyakorolt alapanyag és rálátás. 
Hogy milyen dalokból, az ízlés kérdése? 
– Már egy ideje megvan a határ, hogy mi az, amit biztosan nem játszom le. Én még a 90-es években kezdtem, használtam dupla kazettás magnót is a dj-pultban. Akkoriban a helyeknek megvolt az egyéni stílusuk. Olyan klubokban kezdtem el játszani, ahová egyébként is szívesen jártam szórakozni. A Total Car rock- klub és a Picasso Point alternatív hely volt az első két színterem. Itt a válogatás a helyi lemezekből történt, és csak a sorrendre figyeltünk. Na meg, hogy hozzunk néha valami újat is. Később, 96 körül a Süss Fel Nap nevű hely nyitásától négy éven keresztül rezidens dj-ként már elkezdtem az akkori dj-csapatommal tematikus bulikat is szervezni. MustBeat néven kilencen voltunk. Itt már az elektronikus zene nagyobb teret hódított magának, és az eszközeink is nagy digitális fejlődésen mentek keresztül. Rendelkezésre állt az ütem- alapú keverési technika, azaz a beatmix. Természetesen a jó öreg bakelitlemez-játszókkal addig is lehetett csodákat művelni, lásd a scratch mestereit. Változott a világ. Viszont nagyon fontos volt, hogy megtartsam a régebbi műfajok iránti elköteleződésemet, így néha egy elég hibrid szett alakult ki. Sőt, azt veszem észre, hogy sokszor inkább a zenei gyökereket részesítik előnyben, így van lehetőség élőben „modernizálni” egy-egy darabot. Ebből lesz a popkatyvasz. 
A napokban egy speciális Tankcsapda-koncerten működött közre. Milyen volt? 
– Komplex kihívás volt marketingkommunikációs szempontból. Testvéremmel, Glóriával együtt dolgozom ezen a területen a cégében. A rendezvényen egy világhírű whiskey támogatásával egy zárt körű, exkluzív koncertet adott a Tankcsapda. Ide csak nyerni lehetett belépőt, megvásárolni nem. Ennek az előzetes online és nyomtatott kommunikációjának az arculatát és a helyszíni látvány anyagait dolgoztam ki. A helyszín az A38 hajó volt, digitális felületeivel, ezért a vj is előjött belőlem, hiszen így több tevékenységi köröm is teret nyert. 
Mit tartogat egy informatikus számára a digitális közeljövő? 
– Azt gondolom, az informatika egyre inkább beépül az emberek mindennapjaiba. Értem ez alatt a robotikák és az internetalapú szolgáltatások egybefonódását. Ezek nagy könnyebbséget jelentenek mindennapi életünkben. Szerintem annyira beépülnek majd, hogy csak a legszükségesebbeket fogjuk használni, mert az újdonság ereje is el­enyészőbb lesz, másrészt jóval több közösségi kapcsolatra lesz igényünk a jelenkor viszontagságait átvészelve, egy fenntartható jövő felé. Az informatika által az emberek helyhez kötöttebben tudják élni az életüket. Nagyipari termelésben, alternatív megoldások tervezése közben, kutatásfejlesztési projektekben az informatika által nyújtott lehetőségek általában nagy mozgásterek adnak. Ha jól használjuk, előnyünkre válhatnak.