A művészet elemi ereje Zámbó Attila csopaki kiállításán

A megnyitóünnepségen az alkotó lánya, Zámbó Bianka köszöntötte az érdeklődőket, gondolatainak átadásával segítve a befogadás első lépéseit.
- Zámbó Attila kockás sorozatának legújabb darabjai kaptak helyet most a galéria falain. Érdekes elem a négyszögletű forma, és úgy tűnik, kiapadhatatlan ihletforrás Attila számára. Mindannyian ismerjük már gyerekkorunktól fogva ezt az egyszerű formát: először talán építőkockaként találkozunk a 90 fokos szögek zártságával, majd magunk próbáljuk papírra vetni sík formájában háznak, autónak kikiáltva a szögletes vonalakat. Kiderül, hogy nem minden négyszög négyzet, és dimenziót kell ugranunk hozzá, hogy a leheletnyi vastagságú négyzetből valódi, anyaggal rendelkező, megfogható létezőt kapjunk, a kockát. Az maga a tökéletesség, a teljesség: egyenlő szárak, egyenlő szögek, a szimmetria netovábbja. És mi a kockás? Ennek a lenyomata, ősi emlékezete. Olyan szubsztancia, melynek leképződéseihez elemi erővel ragaszkodunk: a képeinket keretbe zárjuk, az abroszunk, ingünk szövetébe határozott vonalakkal varrjuk, a sakktábla fekete-fehér mezői között ismerősen lépkedünk, hasunk redőinek is csak akkor örülünk, ha katonásan, kockásan feszülnek egymásnak, és még mesefigurát is teremtettünk, ami fülének kockás mintázatáról híresült el. Hozzászoktunk már, hogy amikor online felületen görgetünk, pixelesen látjuk az oda fellőtt világot. Néha talán tudatosul a befogadás során a képpontok hálója, de valószínűsíthetően az esetek többségében a nagy egészet látjuk bennük, amivé összeolvadtak. És most itt állunk, e fojtogató merevségtől megszabadított, színnel telített, barázdával cizellált építőelemek között, melyekből különféle élőlények elevenednek meg.
- Ha számszerűsített leltárt készítenénk a falon függő síkplasztika tartalmából, a következő szerepelne benne: egy sportautó, három hal, öt ember és nyolc kutya.  Mint a legmagasabb számban szereplő elemet, érdemes tovább vizsgálni az ebeket. Ha tovább boncoljuk állat tárgyunkat, világossá válik a nézőpontváltásokból adódó számcsavar: nyolc kutyához 10 kutyafej, 20 kutyaszem, 21 kutyafül, hét kutyafarok tartozik. Talán Attila műveiről elmondható, hogy izgató zamatú, rendhagyó alkotások, s ennek okán a kiállítás kaphatná a Nyolc kutya húsz szemmel címet is – mondta Zámbó Bianka. 
Hozzátette az alkotásokról szólva, hogy Attila síkplasztikáiban kiemelt szerepe van az építőelemeknek. A fa anyagának mintázatát erőteljesen magukon viselő, különböző méretű négyszögek nem olvadnak össze az állatalakokban. Különleges erővel hat heterogenitásuk, nem hagy lagymatagon továbbsétálni a kedvesen mosolygó, vadul vicsorító, némán tátongó halak, kutyák és emberek mellett. Megállít és gondolkodásra késztet.

Az alkotások nagyrészt maradék, hulladék fenyődeszkából készültek. A látszat ellenére nem kockákból épülnek össze, hanem falapra vannak felragasztva a vékonyra hasított és darabokra fűrészelt lapkák a festés előtt. Az alapforma, a hasított lapocskák egymáshoz való viszonya és érdes felülete, az alapozás színe, valamint az utolsó fázisban történő kifestés összhatása az, ami megadja a végeredményt. Ezek az egyéni technikával készült alkotások igen munkaigényesek, a tárlat összesen 2456 lapocska felhasználásával készült. 
- Ne legyünk játékrontók, engedjük meg magunknak az értelmezés aktusában a cinkos összekacsintást, és hagyjuk felszínre törni a művészet elemi erejét – kérte a méltató.