Elfeledett kőszobrok és pompás mennyezetképek – A megújuló Várhegy két különleges helyszínét mutatták be

Nagy Veronika, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója vezeti azt a túrát, amely elfeledett kőszobrok és pompás mennyezetképek titkainak a megfejtését is ígéri. Elsőként készült el a Szentháromság-szobor, amelyről ugyan most kevesebb szó esett, ám megjegyezzük: 15 méter magas kőépítmény, amelynek része egy oltár, 14 életnagyságú és 15 kisebb figura, valamint hat dombormű és számos aranyozott fém applikáció. A helyszínen kapott leporellóból az is kiderül: sokszor kellett javítani, csak a 20. században öt alkalommal. A szobor 1750 óta áll a Várhegyen, a főszékesegyház előtt. A török uralom, a folyamatos harcok után Veszprém újjászületésének emléke és egyben a kereszténység győzelmi jelképe. A katolikus püspök, Padányi Biró Márton azért szorgalmazta a Szentháromság tiszteletét, mert ez a protestánsok számára is elfogadható hitigazság, így a keresztény felekezetek közös nevezője lehetett. 

De tovább az érseki palotába, ahol izgalmas restaurátori munkák zajlanak. Pár perccel később a kápolnában megtudjuk, az érseki palota festője, Johann Ignaz Cimbal életútja is rendkívül színes. Sziléziában született, majd Bécsben tanult, ahonnan Morvaországba, Csehországba és Magyarországra hívták. Művei megtalálhatók Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia és Magyarország templomaiban, palotáiban, múzeumaiban. Legnagyobb és legszebb munkáit itt, a török uralom után újjászületett Dunántúlon alkotta. Veszprémben pontosan 250 évvel ezelőtt járt. 

Nagy Veronika beszélt arról is, hogy az érseki palota kápolnája egy barokk magánkápolna. Olvasom közben, hogy a vizsgálatok kiderítették, hogy Cimbal itt egy különleges technikát alkalmazott: temperát használt a vakolaton, és úgy dolgozott, mintha vászonra festene, végül az egész képet lelakkozta. Nem sokkal később az igazgató mutatja, hogy a színek a freskókhoz képest sokkal telítettebbek, és megőrizték ragyogásukat. A különleges technika nagy kihívást jelent a restaurátoroknak. Mesél a különleges Szentháromság-ábrázolásról: a kápolna mennyezetképének központi motívuma a földgömb, melynek sötét belsejéből mezítelen alakok néznek fölfelé. Ők az ószövetségi ősök, akik a Megváltóra várnak. A glóbusz fölött a Teremtő Atya és a Szentlélek galambja lebeg. És hogy hol van Krisztus? Egy csecsemő alakja rajzolódik ki a fényességben az Atya fejénél: ő a megtestesülésre készülő Fiúisten. A kereszt felé fordul, jelezve ezzel, hogy kész vállalni a szenvedést az emberiségért. A szakember leoltatja aztán a villanyt, és felkapcsol egy UV-lámpát, amellyel az átfestéseket vizsgálják a szakemberek. Kiderül, korábban a kápolna mennyezetképébe is több helyen belenyúltak. 

Újabb rövid séta után aferences templombanér a sajtós csapat. A hely világítása, hangulata egyedülálló. A tér jobb és bal oldalán a Szentháromság-szobor eredeti figurái vannak kiállítva. Érdekes a kiállítás azon része is, melyben a szentélyben mozgatható tükröket helyeztek el, ezáltal a freskóképek is könnyebben megcsodálhatóak. Megtudjuk, a restarurálás itt még nem kezdődött el. Meleg teával búcsúzunk, elszaladt ez a szűk órácska.

Mint ismeretes, a veszprémi várnegyed is bekapcsolódott az EKF-évadba. Már egy éve zajlanak a munkálatok a helyszínen. A hírek szerint minden a terv szerint halad, így 2025-re teljesen elkészül a Veszprémi Érsekség által indított fejlesztés, amely 18 egyházi tulajdonú műemlék épületet érint.