Bakonyi előadások, amelyeken a nézők kerülnek középpontba

A színházi nevelési előadás egy összefoglaló név, olyan műfaj, ami kevéssé ismert, főleg kistelepülési viszonylatban, de érdemes arra, hogy a pedagógusok, a szülők megismerjék. A Káva, az ország egyik legszínvonalasabb társulata e téren, olyan – a közönség bevonásán alapuló – előadótechnikát alkalmaz, mely sokszor – teljesen tudatosan – elmossa a határt színész és néző között. Így a közönség a lehető legnagyobb mértékben alakíthatja az eseményeket, mindenki kialakíthatja személyes viszonyát a fókuszba helyezett problémához. A művészek problémafelvető előadásai a párbeszéd, a cselekvésen alapuló közös gondolkodás, mint eszközök segítségével lehetővé teszik a résztvevőknek, hogy jobban megismerjék önmagukat, környezetüket. E munkának szerves része a pedagógiai szempontú megközelítés, de igyekeznek messzire elkerülni a didaktikus kérdésfeltevést és megkérdőjelezni a sematikus, közhelyes válaszokat.

A komplex színházi nevelési előadás (Theatre in Education – TIE) olyan program, amelyben a színház módszereivel elkészített jelenetek, jelenetsorok és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések, interaktív munkaformák révén megvalósuló feldolgozás-továbbgondolás dramaturgiailag szerves egységet képez. Az előadások témája mindig valamilyen erkölcsi, társadalmi probléma, ami az embert, mint a jelenben élő közösségi lényt vizsgálja. A néző kerül a középpontba, fontos az alkotó jelenlét megteremtése. Nem az üzenet átadása, hanem a dilemma a lényeg. A fellépők igyekeznek olyan kérdést hangsúlyossá tenni, aminél a többszempontúság, a több nézőpontból való vizsgálódás elkerülhetetlen. Fórumot hoznak létre, ahol egyeztetni lehet a véleményeket, ütköztetni a gondolatokat annak érdekében, hogy párbeszéd alakuljon ki különböző értékrenddel, világlátással egy osztályban ülő diákok között, diákok és felnőttek között. 
A Szemfényvesztő egy résztvevő színházi előadás óvodásoknak. A Káva játékában doktor néni érkezik az oviba, hogy megvizsgálja a gyerekeket. Sanyi bácsinak, a sofőrjének azonban rettenetes gyanúja támad: talán a doktornő valójában boszorkány. Úgy alakul a helyzet, hogy közösen mesélnek az ovisoknak a rózsát nevető, gyöngyöt síró királylány kalandjairól. A Tisztás pedig alsósoknak szól a közösség és a szabályok viszonyairól. A célja, hogy a nézők érzelmeik révén közösen gondolkodjanak és cselekedjenek. 

A Játszótér egy TIE előadás felsősöknek a csoporton belüli erőszakról. A "színház a nevelésben" módszertanán alapul. A műfaj a hatvanas években Angliában jött létre, az első társulat 1965-ben kezdte munkáját Coventryben. A diákoknak a hagyományos színháznézői szerep mellett többféle lehetőséget kínál. A színészek drámatanári munkát is végeznek. A muter meg a dzsinnek pedig könyv alapján készült tantermi előadás, egy kislány fantáziavilágán keresztül dolgozza fel az anyja alkoholizmusát, elkerülve a tényszerű valóságot. Mivel a gyermek történetével haladunk, sokkal fontosabb az ő magára hagyottsága és a képzeletvilág, amibe a hétköznapi problémáit átemeli. Így esik meg az is, hogy a mesében dzsinnek vannak, akik esténként elrabolják a mutert. A bakonyi előadások a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa Program keretében valósulnak meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.