Költők főhajtása Batsányi előtt

Az érdeklődőket Décsey Sándor igazgató köszöntötte, elmondva, hogy az esemény kapcsolódik a Batsányi Emlékhét rendezvényeihez. 

– De Németh István Péter előadása csak a kezdet, hiszen idén több alkalommal, különféle eseményeken emlékezünk az intézményben Batsányira. Ezúttal egy költő tolmácsolásában hallhatják, hogy mint mondtak a költők a költőről – emelte ki az igazgató.

Németh István Péter arról beszélt, hogy nem csak Batsányi kortársai, hanem az utókor, a XIX. és XX. század írástudói és a kortársak is fejet hajtottak verseikkel Batsányi János előtt. Köztük a három dunántúli költő, Matyikó Sebestyén József, Bodosi György és Kerék Imre, akik Siófokról, Pécselyről és Sopronból küldték el műveiket tapolcai költőtársuknak. 

– Matyikó Sebestyén József számára Batsányi János és Keresztury Dezső életműve példakép, a két nagy név együtt pedig a magyarság, a szellemi minőség és az emberi tartás dicsérete volt. Matyikó komor hangulatú verse, a Hova ivódtak drága nedveid – In memoriam J. Batsányi című vers a költő saját szájából is elhangzott Tapolcán 2009. május 11-én, a Batsányi emlékhét egyik rendezvényén, itt, a könyvtárban. De könyvet írt a siófoki zsidó temető sírköveiről, összegyűjtötte az andocsi népi imádságokat, Balatonfüred irodalmából kétkötetes antológiát állított össze.

A pécselyi orvos-költő, Bodosi György számára Batsányi János példakép volt. Hazaszeretete, egyenes jelleme, no meg a fogságban és a száműzetésben is megőrzött dunántúli lelkülete, ahogy a bölcsességre, önnön indulatainak megszelídítésére törekedett, követendő volt a pécselyi orvos-költő számára. Bodosi György Keresztury Dezső tanulmányából, A harag és a szeretet bilincseiben című hangjátékából és Illyés Gyula szintén Batsányiról írott félálarc-verseiből merítette költeménye megírásához a legtöbb élményt, ismeretet.

Kerék Imre Somogy, Háromfa szülötte, de Sopronban élt, ott, ahol Batsányi János befejezte középiskolai tanulmányait. Költészetét sokan méltatták, s talán Alföldy Jenő írta le róla a legszebb és legpontosabb mondatot: ő a legeurópaibb magyar és a legmagyarabb európai költő – mondta az előadó. Beszélt arról is, hogy míg Vinzenz Georg Kininger és Johann Niedermann szükségesnek érezte, hogy a Batsányit ábrázoló festmény hátterébe vízesést, vagy eget ostromló lombozatú fákat komponáljon, addig Füger képén kizárólag a költő markáns vonásait, egyenes jellemét, lovagias magatartását, rendíthetetlen hűségét, idegen földön is szívében hordozott hazaszeretetét és német ajkú felesége iránt érzett szerelmét ábrázolta minden allegorikus utalás nélkül. Batsányi alakjának háttereként egy drapéria szolgált, mesterségének címere mindössze egy pergamen szerűen összetekert kézirat volt.

– Mindnyájan Batsányi János arcába nézünk. Kerék Imre ezt a fügeri jellemábrázolást üdvözölte szonettjében. Kerék Imrének külön verseskötete jelent meg, amelyben az egyes költemények különböző képzőművészeti alkotásokhoz íródtak, s egy másikban a poéták csoda-nyelvein versel. Nekünk, tapolcaiaknak faragta ki szavakból, Füger festménye nyomán a maga Batsányi János portréját, úgy, ahogy őbenne élt e legendás alak. Kerék Imre szonettjének szépsége, Batsányit megidézni, sőt megeleveníteni képes költői bravúrja talán csak Illyés Gyula Önkritika című szonettjéhez fogható. Füger Batsányi-festményének külön megírandó története van. Az 1808-ban készült Batsányi-portréval hamarosan a városunkban is találkozunk. A festmény litografált másolatát Arany János a Koszorú című folyóiratban tette közzé. Arany János volt az, aki felkarolta Batsányi hagyatékának rendezését, s feleségét, Baumberg Gabriellát „Batsányi fennkölt szellemű nejé”-nek nevezte 1872-ben írott levelében. 

A siófoki, a pécselyi és a soproni költő szavaiban élt eddig, s él eztán is Batsányi János. Remélem, hogy kihallik: az én szavaimban szintén élnek ők, mégpedig mind a négyen – zárta előadását Német István Péter.