Batsányi hazatért iskolájába

Erre az alkalomra az intézmény kölcsön kapta a Magyar Nemzeti Múzeumtól Batsányi János legismertebb portréját, H.F. Füger osztrák festő alkotását, amelynek eddig csak a másolatát láthatták Tapolcán a múzeum vendégei. A festményt Décsey Sándor igazgató és Németh István Péter leplezte le, majd a költő osztotta meg gondolatait és mondta el az alkalomra írt szonettjét.

Décsey Sándor köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy jeles esemény az alkotás hazaérkezése. 

- Füger 1808-ból származó eredeti alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum kupolaterme mellett a díszterem bejáratánál függött eddig a falon. Tavaly merült fel a lehetősége, hogy a kerek Batsányi évfordulóra kölcsönkérhetnénk, bár itt van annak másolata a múzeumunkban. Nagy örömünkre a múzeum igazgatója R. Simon László pozitívan reagált. Bár általában új alkotásokat szoktak leleplezni, mégsem túlzás most ezt tenni, mert számunkra így eredeti valóságában a festmény új. Mondhatjuk, hogy Batsányi János hazatért az iskolájába, és bár valószínűleg a képen látható életkorában nem lépett ebbe az épületbe, de itt járt iskolába és most látható a róla készült kép eredetiben – mondta az igazgató. 

Németh István Péter arról beszélt, hogy Batsányi Jánoshoz az első versét 28 esztendősen írta, édesapja kérésére. Az osztrák Szapphó című vers elhangzott Tapolcán 1988 májusában, s ettől kezdve Zalától Veszprémen és a fővároson át Csongrád megyéig több folyóiratban is megjelent. - Aztán több vers is került ki a kezemből arról, hogy költőnk Balatonfürednél búcsúzott el a bölcsőhelyétől, hogy szépen élt a feleségével a száműzetésben, no meg arról, amikor Gabriellát elveszítette Batsányi, s megsejtette, hogy közel az odaát, visszagondolhatott a gyermekkori Tapolcára. Ahogy teltek az évek, egyre többször jutott eszembe Batsányi János és Baumberg Gabriella életútjának egy-egy stációja. A legkülönösebb érzés mindig Tapolcán fogott el. A múzeum diófája alatt látni véltem az ábécé betűivel ismerkedő gyermeket, aki fürdik az alsó-tóban, amelynek partján apja cserzőműhelye áll. 

Keszthelyen új helyre került Batsányi emléktáblája: a térnek a premontrei rendházzal ellentétes oldalára, ama háromosztályos gimnázium falára. A 16 esztendős Batsányit még a ferencesek tanították. Költőnk Veszprémben a kegyesrendieknél folytatta tanulmányait. A Vár utcában Csikász Imre szép Batsányi-reliefje alatt elsétálva arra kellett gondolnom, hogy a költő bizonnyal már diákként ismerte-szerette Ányos Pál verseit. Csak előbb még Sopronban maturandus és a pesti piaristáknál új stúdiumokba is belekezdett. Ám akkor és ott már érett költő, házitanító, színész, szerelmes, akire hivatali és más gyakorlati munkát ugyanúgy rábízhattak, mint a biztos technikával végzendő verscsinálást. Ügyéért börtönviselt lett, s a kufsteini fogságát követően megélhetése és házassága Bécshez, valamint a felső-ausztriai Linzhez kötötte. Haláláig magyar hazafi maradt – mondta a költő, majd felolvasta legújabb szonettjét, amelyet erre az alkalomra írt, hogy Batsányi János markáns arca Füger mester ecsetvonásai által megörökítve tekint le.

A Múzeumok éjszakája keretében a városban még kézműves foglalkozások, családi vetélkedő, Papp Attila: Falak a föld alatt - Roncsolásmentes kutatási módszerek alkalmazása a tapolcai és a vázsonyi térségben, Décsey Sándor: Ki géppel száll fölé - Drónhasználat a terepi kutatásban című előadások szerepeltek. Hangodi László A szóbeli visszaemlékezések szerepéről beszélt, ami Tapolca 1914-1956 közötti történetének kutatásait illeti, valamint kurátori tárlatvezetést tartott 6000 év kőben, tárgyban, képben, címmel. Szilaj Rezső arról beszélt, hogy miként kutassunk barlangot.