Balatoni fürdőkultúra a boldog békeidőkben

Katona Csaba történész, levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár munkatársa Szarka Lászlóval, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársával arra a kérdésre kereste, s adta meg a választ, hogy az idők során miként változtak a nyári üdülési szokások normák és erkölcsök, a társasági élet a városi polgárság tömeges megjelenésével. Mint elhangzott, a balatoni fürdő- és társasági élet a reformkorban a füredi gyógyvízzel és színházzal vette kezdetét. Az 1860-as évektől kezdve a vasútnak, majd a partok mentén kialakult szabad strandoknak köszönhetően a reformkori nemesi normákat felváltotta a polgári egyenjogúság eszménye. Ezt figyelembe véve az 1867–1914 közötti boldog békeidőkben fontos szerepet játszott a Balaton a magyarországi polgárosodásban. Ugyanis a fürdőzésnél az azonos árért azonos szolgáltatás elve érvényesült, azaz egy gróf ugyanazt a szolgáltatást kapta a pénzéért, mint például egy kézműves, vagy kereskedő. A beszélgetés során szó esett a tóparti parasztságról is, ők azonban jellemzően nem szórakozási céllal fürödtek, hanem egyrészt a tisztálkodás, másrészt a nagy melegben való hűsölés okán keresték fel a Balatont. A vasút kiépítése aztán egyre több ember számára tette lehetővé a Balaton üdülési célzattal való látogatását, így az igényeknek megfelelően sorra épültek a parti fürdőházak, s egyre szélesebb rétegek vehették igénybe a kínált szolgáltatásokat.