Világítótorony és kikötő volt egyszemélyben

A kiállítás megnyitóján Vörösváry Ákos arról beszélt, hogy a tárlat a kibogozhatatlan téma harmadik bemutatása. Az 1997-es óbudai kiállítást 2002-ben követe a téma egy újabb fejezete A nő címmel Győrött. 

- Mindkettőt saját anyagból építettük, ezt megtehettük volna most is, de a felnövekvő nemzedék is el akarja mondani véleményét a témában, anélkül hamis lenne a kiállítás. Köszönöm a kölcsönzőknek, hogy engedtek válogatni a gyűjteményükből – mondta Vörösváry Ákos és Gyökér Kingára emlékezve úgy fogalmazott, hogy az Első Magyar Látványtár nyolc alapítója közül a negyedik, aki eltávozott. - Albert Kati, Ganczaugh Miklós, Lugosi Lugo László után Kinga. Az elhunytakról olyasmiket hallunk és mondunk, amiket míg éltek, nem is gondoltunk róluk. Nem lehet másként, a halál egyszeriben más perspektívából mutatja azt, akit évtizedeken át ismertünk, szerettünk. Ez a perspektíva váltás rányitja a szemünket arra a valakire, aki éppen most örökre hunyta le a magáét. Az én rányílt szemem tisztán látja, hogy Kinga világítótorony és kikötő volt egyszemélyben. Ledőlt világítótoronnyal, lezárt kikötővel hogyan tovább? Kérdések tömege született elhunytával, válasz csak egyetlen: az Első Magyar Látványtárnak élnie kell. Nem azért alapítottuk, hogy velünk hulljon. Az alapításkor még csak reméltük, ami ma világosan látszik: hanyatló korunkra viruló túlélő lett belőle. Mindez elképzelhetetlen lett volna Kinga bő három évtizedes, áldozatos munkája nélkül. Kivételes érzékenysége és ihlető közelsége révén minden látványtári kiállításnak, megmozdulásnak lelkévé vált. Lehetséges, hogy sugalmazó erői velünk lesznek a jövőben is – mondta Vörösváry Ákos. Beszélt arról is, hogy Lóránt Zsuzsa szobrászművész halála Gyökér Kingáéhoz hasonlóan képtelenség. - Zsuzsa tavaly hunyt el, lánya Kálmán Borbála művészettörténész, kurátor elhatározásából a Látványtárba került édesanyja hagyatéka, ebből az anyagból látható kamara kiállítás az első emeleten – tette hozzá. 

Várkonyi Ádám vallotta, hogy megtisztelő volt a felkérés Vörösváry Ákos részéről, hogy vegyen részt társkurátorként a kiállítás rendezésében és hogy kiveheti részét a Látványtár munkájából már több éve. Köszönte mindazok munkáját, akik lehetővé tették, hogy megszülessen a kiállítás. A tárlatot megnyitva Bán Zsófia arról beszélt, hogy Vörösváry Ákosék csapata pontosan tudja, mennyire fontos firtatni azt, hogy mit sugallnak ezek a képek, illetve mit mondanak arról a kultúráról, társadalomról, amelyben létrejöttek. - Firtatni azt, hogy mi jelenik meg a nőkről a kultúra színpadán, egyáltalán megjelennek-e és ha igen miként, mi célból. Megállunk-e néha ezen elmélázni? Ákosék tehetséges firtatók, mert a nőábrázolásokon el lehet gondolkodni. Azon nem kevésbé, hogy mit és hogyan látnak, láttatnak a nők. Vajon tényleg létezik-e az univerzális emberi tekintet a világra, miképpen azt sokan állítják? Avagy mégiscsak van különbség a szerint, hogy ki honnan nézi? Amit látunk - ha látjuk egyáltalán, mert sokszor vakok vagyunk az ordítóan láthatóra -, az beszivárog a bőrünk alá és érzékelésünkbe. Természetessé válik. De hogy mi a természetes, azt mindig az mondja meg, akinél az aduász van. Az ábrázolás, a láttatás, a cenzúrázás hatalma, hogy így és így kell nőnek lenni és nem másként. Vörösváry Ákos Gyökér Kingával létrehozott Látványtára azért nagyszerű hely, mert azt gyűjti és mutatja okosan, humorral, szeretettel, sőt, szenvedéllyel, hogy miképpen néz ki ez a kultúrával, történelemmel terhelt, sőt, olykor terhes tekintet. Egy szeretettejes fintorral lerántja a leplet: ilyenek voltunk, vagyunk, ezt és ezt csináljuk. Történelmileg, kulturálisan, társadalmilag, mindenhogyan – mondta Bán Zsófia. Végül annyit tett hozzá, hogy van egy nő, van száz nő, van, aki úgy van jelen, mint a szellő, vagy az évszakok, és van, aki hatalmas erővel robog előre. Puszta jelenlétével világokat képes létrehozni és akinek a hiánya kézzelfogható. - Miképpen itt és most is, a ház asszonya, Gyökér Kinga fájó hiánya. Aki nélkül azonban ez az izgalmas, színes világ nem, vagy nem így jött volna létre. Itt van velünk ő is, a nyughatatlan, kíváncsi, női szelleme. A megnyitót Gyökér Kingának ajánlom – mondta az író. 

A megnyitón szavalattal közreműködött Debreczeni Sára Borbála színművész. A kiállítás anyagát Várkonyi Ádám és Vörösváry Ákos válogatta és rendezte, a rendezésben Fekete Géza, Nagy Krisztina, Vigyori közreműködött.