A pápaválasztó és -nevelő mézajkú doktor

2023.08.19. 13:00

Szent Bernát, a nagy hatású szónok és népszerű egyháztanító

Sok rangos posztot visszautasított, mégis nagy hatalommal, jelentős befolyással bírt. Az elvonultságot kereste, megírta a templomosok reguláját, intelmeit a tanítványából lett pápának. Rengetegen álltak hatására szerzetesnek. Szavai édesek a fülnek, ezért nevezték mézajkúnak, és doktornak, mert tudósnak, egyháztanítónak számított. Szent Bernátot augusztus 20-án ünnepeljük, életét, művei összkiadását mutatja be cikkünk.

Rimányi Zita

Fotó: Nagy Lajos/Napló

A könyvtárakban a világ tudástára kézzel foghatóan, barátságos otthonként vesz körbe minket. Könyvforgató – Régiségek és ritkaságok az apátságból című cikksorozatunkban egy-egy kötetet leemelünk a bölcsesség e polcairól, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár Ciszterci Műemlékkönyvtárában a gondolatrejtekének betűkoreográfiáit közelebbről megvizsgáljuk. Ezúttal Németh Gábor igazgatóval, régi könyvekkel foglalkozó könyvtárossal, aki most a Clairvaux-i Szent Bernát teljes életművét egy könyvbe foglaló XVI. századi munkát mutatja be. Az összkiadás antikvának számít, azaz régi nyomtatott szöveg, talpas, álló gót betűkkel. Szent Bernát pedig a ciszterci szerzetesrend egyik legnagyobb alakja, ha nem is alapítója, de mindenképpen sajátosan meghatározó alakja. Tanításaival jelentős szerepet játszott a középkori egyház és Szent Benedek regulájának megújításában, amely üzenet a mai kor emberének is. Lánglelkű szónok és hitvalló volt, akinek prédikációi a mai napig ösztönzőleg hatnak a keresztényekre, tanulmányozhatják azok, akik a kulturális értékeink iránt érdeklődőknek. Úgy vélte például, hogy többet tanulhat az erdőkben, tölgyek között, mint sok könyvből. Üzenete, a „Lángolj és világíts!” a ciszterciek jelmondata.

A könyvtáros, ha tetováltatna...

A munkáit egybefoglaló kötet érdekes az alkotói, a humanisták személye miatt is, akik közreműködtek a megjelentetésében: a szerkesztő, a kiadó, a költő, a nyomdász. "Ha engednék a divatnak és tetoválást készíttetnék magamnak, akkor az egyik Berthold Rembolt nyomdász jelvénye lenne, aki ennek a kötetnek a tipográfusa" – árulta el Németh Gábor, akit a könyv külleme is megragadott. Bükkfatáblák, disznóbőrből félbőr kötés, gyönyörű karéjos, sárgaréz csatok, azokhoz szíjak. Az elő- és a háttáblán is a bőrön dombornyomás, többféle minta. A gerincen szintén virágos, indás, gótikus rozettás díszítés és öt borda. A lapmetszésre is felírták a címet, mert régen az volt kifelé fordítva a polcokon. A borítón belül, a merített papíron vízjel, egy medve, azaz Bernben készültek a lapok. 

Az apát írásaival biztosra mentek

Szent Bernát művei már a középkorban nagyon népszerűek voltak, számos kódex őrzi munkáit és a könyvnyomtatás feltalálása fokozta azok elterjedését. Kevésbé köztudott, hogy egy könyv megjelentetéséhez e korban tekintélyes tőkével kellett rendelkezni, a papír beszerzése, a gyorsan kopó betűkészletek pótlása jelentős költségekkel járt, s a korabeli könyvkereskedések még szűk vevőkörrel rendelkeztek. Ahhoz, hogy egy kiadást eladjanak, minden nagy európai központba el kellett küldeni egy kisebb könyvcsomagot, de így is lassan csordogált vissza a befektetés. Ezért kutattak a kiadók mohón olyan művek után, amelyek biztos eladhatók lesznek. Jean Petit, a korszak kiemelkedő könyvkereskedő-kiadója garantált piacot célzott meg Szent Bernát életművének megjelentetésével. A párizsi Sorbonne Egyetem teológiaprofesszora szerkesztette a könyvet, Berthold Rembolt prése alól került ki. Kiváló munka lett az eredmény: a kéthasábos nyomtatás, a gót betűk használata, a lapszámozás még az ősnyomtatványok korszakát idézi, míg az előszavak, az ajánlások már az átmenetet a ma ismert könyvformátum felé. Különösen szépek a fejezetek fametszetes kezdőbetűi, az I-nél Ádámot és Évát ábrázolják, a D-nél egy manót és van sárkányos is. Bájosak a fontos részekre figyelmet felhívó nyomtatott kezek, kinyújtott mutatóujjal. A zirci példányban kézzel rajzolt kéz is látható, számos kéziratos megjegyzés, aláhúzás található.

Már 25 évesen monostoralapító

Szent Bernát burgundiai nemesi családba született 1090-ben, a Dijon melletti Fontaines-ben. Iskolába Châtillon-ba járt a kanonokokhoz. Csendes, zárkózott, széparcú fiú volt, korán eldöntötte, hogy életét az akkor már a környéken híressé vált Cîteaux apátságában folytatja. Vezetői egyénisége hamar kitűnt, hiszen testvéreit, rokonait és ismerőseit is rábeszélte a csatlakozásra, így 1112-ben harmincan jelentkeztek ott felvételüket kérve. Bernát tehetségét, hite erősségét, kisugárzását felismerték, két évre rá, 25 évesen elküldték, hogy alapítsa meg Clairvaux-t. A szemlélődő és a cselekvő életet egységbe foglalta. Bár maga nem vágyott hírnévre, tiszteletre, mégis személyes példamutatása sok csatlakozni vágyót vonzott az apátságába, köztük megözvegyült apját, így Clairvaux-ból Bernát élete során 65 alkalommal indultak el szerzetesek újabb monostorok alapítására. A közéleti tevékenységet igyekezett elkerülni, de rátermettségére igényt tartott Európa zűrzavaros időszaka, így 1130-ban, a kettős pápaválasztáskor az ő szava döntötte el, hogy az uralkodók II. Ince mellé álltak. 

Templomosok, nagymester, hadjárat

Pályafutásának csúcspontja volt, amikor tanítványa, korábbi szerzetese III. Jenő néven pápa lett. Az ő felkérésére vállalt szerepet a II. keresztes hadjárat megszervezésében. Prédikációival hatalmas tömegeket mozgatott meg, még olyanokat is, akik beszédei nyelvét nem értették. Tudását, műveltségét sokféleképp bizonyította. Bár többször felkínáltak neki főpapi széket, de mindig visszautasította, egyszerű szerzetes akart maradni. A magányt és az elmélkedést szerette, aminek terméke a századokon át olvasott és nagyhatású, gazdag lelki és irodalmi hagyatéka: szerzeteseinek mondott beszédei, kiterjedt levelezése, a szentekről és a bibliai Énekek énekéről szóló prédikációi, más szentenciák. Értekezett az alázatosságról, a gőgről, Isten szeretetéről, a püspökök erkölcseiről és kötelezettségeiről, a kegyelemről és a szabad elhatározásról. Megírta a templomosok reguláját, nagybátyja a lovagrend nagymestere volt. Első csodás tette 1123 körüli. Egy szélütést kapó lovaghoz hívták, ő pedig felhívta családja figyelmét súlyos vétkeire. Erre visszaszolgáltatta az egyháztól elrabolt vagyont, alamizsnát osztott a szegényeknek, s újra beszédképes lett, majd lelki békességgel hunyt el.

Clairvaux-i Bernát 1153-ban tért meg Istenhez, 1174-ben avatta III. Sándor pápa szentté, VIII. Pius 1830-ban egyházdoktorrá. A sorozatunkban bemutatott kötet megtekinthető a zirci apátságban lévő Ciszterci Műemlékkönyvtárban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár működtet.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában