Nyílt napot tartottak a Veszprémi Petőfi Színházban

Nem akármilyen világ tárult fel szombaton az új és a régi színházbarátok előtt, hiszen a szó legszorosabb értelmében bepillantást nyerhettek a kulisszák mögé. Sőt, ezúttal – a kellékraktár kivételével –nem volt érvényben a ,,mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabály sem. Bárki helyet foglalhatott világosítópultnál, kezelhette a boszorkányosan könnyen mozgó reflektorokat, és az előadás ,,karmestere", az ügyelő is átadta erre az időre a színpadtól alig pár lépésnyire található posztját. 

Mindez önmagában is elég érdekes, ám a Veszprémi Petőfi Színház csapata kreatívan aktivizálta a résztvevőket, akik saját maguk próbálhatták ki a gyorsöltözést, énekelhették fel a Csárdáskirálynő című operett két versszakát, és tanulhattak be koreográfiát a Kálmán Imre komponálta muzsikára. Nem mindennapi élmények ezek, amelyeket a színművészek, a világosítók, a hangosítók, az ügyelők, koreográfusok és a kellékesek tettek igazán emlékezetessé szakszerű magyarázataikkal, humoros és tanulságos anekdotáikkal. ,,Valami ilyesmi a minőség" – fogalmazta meg két helyszín között az egyik látogató. Méghozzá emberarcú minőség, amely a színház előtti téren zajló vetélkedőt is áthatotta. Ez utóbbi nemcsak – egyébként kitűnő színvonalon előadott – dalokból állt, mivel közben a hallgatóság nagyon sok érdekességet tudhatott meg a színház vezetőitől többek között arról, hogy milyen hosszú az út a színdarabválasztástól a bemutatóig, illetve, hogy mennyi szakma képviselői tevékenykednek a színház falai között. A hallottak alapján egy óraműpontossággal működő üzem juthatott sokak eszébe, amelynek a termékei nem kézzel foghatók. Sokkal többek annál: örökkévalók, mert fenntartják a szépségbe, az igazba, az értékbe vetett hitet.