A „sika” nem a Kőfeszt jellemzője

– Itt van az ősz, itt van újra… Ha számvetésre még nem is, de egy kisebb összegzésre már felettébb alkalmas az idő. Milyen volt az idei Kőfeszt?

– Talán az eddigi legjobb. Olyan újdonságokkal szolgáltunk a szépszámú érdeklődőnek, amelyek fogadtatásán még magunk is meglepődtünk egy kicsit. Azt tudtuk, hogy a viseletbe öltöztetős, élő zenés, népjátékos „Fordulj egyet...” program a Botond pajtában nagy valószínűséggel sikerre van ítélve, de arra mi sem számítottunk, hogy a gyerekek szinte „kirobbanthatatlanok” lesznek, még a napközbeni szünetben is ott maradtak, játszottak, pörögtek a szoknyákban, élvezték az egészet. De a felnőtteknek is örök élmény marad, hogy eljöttek Kővágóörsre, és maguk sem gondolták, hogy pár perc múlva már egy mezőségi, gyimesi vagy kalotaszegi viseletbe bújnak, és azzal fényképezkednek. És volt egy másik elementáris erejű és sikerű új program: a zárónapon megrendezett I. Bajusz-Kőfeszt, amelyben színesebbnél színesebb programokat hozott a Magyar Bajusztársaság, az ezeket fogadó kacagásokkal, mosolyokkal feledtetve a kora őszi időjárást. Ugyanakkor a nagykoncertek, a kézműves-foglalkozások, a kiállítások, a komolyzenei koncertek – Liszt Ferenc Kamarazenekar, Voice and Brass – vagy éppenséggel a Cseh Tamás előtt tisztelgő Vodku fiai produkciója, de a Tátrai Tiborral felálló Blues MD formáció „bulija”, vagy éppenséggel a Magyar Hagyományőrző Faművesek „fejtágítással” egybekötött szerszám- és famunkálási bemutatója, de a Trianonhoz kötődő kerekasztal és Lázár Csaba Petőfi-estje is nagy sikert aratott. És akkor még nem beszéltünk az örökifjú, 87 éves Hideg Anna néni elképesztő népszerűségéről, telt házas mesemondó estjeiről meg az esti táncházak sikeréről. De minden programra elmondhatjuk – például Dresch Misi vagy a Misztrál pajtás koncertjeiről –, hogy nagyszámú közönség előtt, sok-sok mosolyt az arcokra csalva valósultak meg.

– Jól kifogták a legesősebb időszakot. Tanulságok? Fel lehet egyáltalán készülni egy esetleges extrémebb időjárásra? Főként szabadtéri rendezvényekről beszélünk, ugye.

– Részben fel lehet, részben nem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindennek megvan a jó oldala. Ennek az időjárásnak az volt, hogy a napközbeni strandolás helyett végig telt házasak voltak programok a „strandidőben” is. Amikor összeállítottuk júniusban a végleges programot augusztus elejére, akkor arra kellett ügyelnünk, hogy a várható nagy hőség miatt napközben vagy árnyékos helyszíneket válasszunk, vagy a pálkövei strand programjait erősítsük meg. Ez az elmúlt négy Kőfeszt alatt tökéletesen működött. Ám most a Jóisten próbatétel elé állított bennünket és improvizálnunk kellett. Szerencsére Kővágóörsön mind a művelődési ház, mind a Mozi étterem rugalmas volt, így a szabadtéri programokat élvezetiérték-vesztés nélkül be tudtuk vinni zárt térbe. Ugyanakkor – és ez egészen elképesztő volt – a meghirdetett pálkövei kézműves-foglalkozások is telt házzal mentek egész nap, mert a gyerekeket jobban érdekelte a nemezelés, mint a zordabb, szelesebb időjárás.

– Annál is inkább érdemes egy kicsit a múltba révedve tekinteni a jövőbe, mert az idei volt az ötödik Kőfeszt a sorban. Miben fejlődtek? Már amennyiben szükséges egyáltalán mindig mindenben a fejlődést keresgélni.

– Szükséges. Csapatsportok esetében is cserélődik időszakonként a keret, vagy új edző jön új impulzusokkal. Nálunk is hasonló a helyzet.

– Hogyhogy?

– Nem kell szenzációt keresni. A gyeplő 2024-től Szupkai Gábor programigazgató kezébe kerül. Ő az első Kőfeszttől oszlopos tagja a szervezőcsapatnak, mindent – is – tud, viszont érdeklődésében, zenei ízlésében, ötleteiben új irányokat hozhat. Nem egészséges, ha egy ember ízlése rakódik teljes mértékben egy fesztivál programjára, ezért gondoltam úgy, hogy hátralépek kicsit. Gáborral talán még jobb lesz a Kőfeszt – megtartva eddigi erényeit. 

– Saját döntés volt, vagy sugallatra tette?

– A sugallat maximum isteni lehetett, teljes mértékben magam döntöttem így. A Kőfeszt – bár sokaknak eddig így tűnhetett – nem one-man-show. Steindl Gabriella, Benkő Alexandra, Németh Gergely, Wack Gergely, Csordás Balázs és Kulcsár István egytől egyig értékes tagjai a szervezőcsapatnak, csupa jó ötlettel. Most Gábor vezetésével kiteljesedhetnek. De tanácsért bármikor fordulhatnak hozzám.

– A fesztiválok szervezői azt szokták mondani, hogy amint vége az egyiknek, máris elkezdik tervezni a következőt. Akkor önt már ne is kérdezzem erről?

– Nyugodtan kérdezhet, mert sok programelem visszatér majd jövőre is. Ezeket már együtt fixáltuk Gáborral, nagy egyetértésben. Több esetben nem is kellett felkérnünk a közreműködőt, mert – mint például a Szent Efrém – már a színpadon bejelentették a koncertjük végén, hogy jövőre is jönnek. Nem tiltakoztunk... De mindig örömmel látjuk Ferenczi Györgyöt a formációjával – fantasztikus volt a nulladik napon a Petőfi-koncertjük Pál István Szalonna és bandája, valamint a Modern Art Orchestra közreműködésével. Biztos, hogy visszatér a Pajtába a „Fordulj egyet...”, és reméljük, hogy sok-sok évig nálunk lel otthonra a Bajusz-Kőfeszt is. Amúgy az elsőről készült fotók kiállítása október 15-én nyílik a kővágóörsi művelődési házban. A szervezés fejben már valóban elkezdődött, de Gábor pont azért lépett előre, hogy friss szemmel és füllel figyelje az értékes újdonságokat, és próbálja becsatornázni őket a VI. Kőfeszt – a nyugalom fesztiváljára.

– Magam az első pillanatoktól kezdve nyomon követhetem a Kőfeszt életét. Viszonylag rövid idő alatt markáns arcél bontakozott ki. Terveznek változásokat?

– Tervezünk. Térben mindenképpen. Szeretnénk sokkal markánsabban bevonni Révfülöpöt – ez kizárólag a településen és az ottani vállalkozókon múlik –, cserébe az idei badacsonyi próbálkozást újra kell gondolnunk. Sajnos az ottani képviselő-testületben vannak olyanok, akik kissé fogalmatlanok a Kőfeszt lényegét tekintve, és a saját üzleti érdekeiket helyezik a település lakosságának kulturális érdekei elé. Szerintük a Kőfeszt akkor jó, ha buli van és diszkó, szerintünk meg nem. Van ilyen, tanultunk belőle.

– És ha már itt tartunk, miben különbözik a Kőfeszt a fesztiváldömping többi szereplőjétől?

– Például abban, hogy a mintegy 200 program ellenére mindenre van idő. Többek közt beszélgetni is. Ezt nemcsak a tartalmas kerekasztalok, kvízek szolgálják, hanem a településeken megtett séták, ahol „élőben chatelhetnek” a látogatók egymással. Nem a telefonjaikat nyomkodják, hanem egymás szemébe nézve diskurálnak a látottakról, vagy éppenséggel a világ dolgairól. Majd élvezik a következő programot. Ehhez egyetlen dolog kell: hogy minden előadás a maga műfajában kimagasló minőséget és interaktivitást képviseljen. És ezt a fellépők hiba nélkül megteremtik. Ez adja a Kőfeszt erejét, ez szűri a közönséget, ezért nem fér bele táncház és közös éneklés helyett a diszkó.

– A Kőfeszt programjai egészen egyedülálló módon ingyenesen látogathatók. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy sikerül-e ezt a szép hagyományt átvinni a következő évre is. És hogyan? Nem áll szándékomban a zsebükben turkálni, de a „nemzetközi helyzet fokozódik”, jövőre már nem lesz EKF, szóval nem tűnik rózsásnak a helyzet.

– Valóban nem az, mert nem is lehet az. Tudomásul kell vennünk, hogy, bár szívünkben kiemelt helyen van a Kőfeszt és a Kőfeszt – A szabad táncház, hazánk biztonsága, a magyarság meg- és túlélése mindennél előbbre való. Ugyanakkor az eddigi támogatóink nagyon elégedettek a Kőfeszttel, kulturális szempontból kiemelten fontosnak tartják, és ígéretet tettek arra, hogy a jövőben is támogatják lehetőségeikhez mérten. Az is örömteli, hogy a kékkúti Kőkút Kert Vendéglő megtörte a jeget, és a környékbeli magánvállalkozások közül elsőként anyagilag is támogatta a rendezvényeket, ami elmondásuk szerint nekik is komoly reklámértékkel bírt. Bízunk benne, hogy a jó példa ragadós, és lesznek helyi követőik is. A VEB 2023 EKF-nek nagy köszönettel tartozunk, és szeretnénk tartani feléjük tett ígéretünket, hogy az EKF után is lesz élet és Kőfeszt a Káli-medencében.

– Lesznek továbbra is szatelitesemények? A klubokra gondolok elsősorban. Ezekben ugyanis többek között az a csodálatos, hogy egész évben működtek. Lefordítva: nem arról van szó, hogy ráhúzunk egy nagyszabású eseményt a környezetre, hadd kapkodják a fejüket az ott élők, aztán „sika, kasza, léc, jövőre veled ugyanitt”, hanem arról, hogy a parányi falvakban folyamatos a jelenlét. Nem őrizgetjük a hagyományt, mert nem rab az, hanem éljük és megéljük.

– Minden erőnkkel ezen vagyunk. Valóban sikeres és nemes rendezvények voltak a Kőfeszt-folkklubok, kialakult egy „kemény mag” – nemcsak a környékből, hanem az ország más tájairól is rendszeresen visszatérő résztvevőkkel –, a Szalonna banda, Navratil Andrea és a Tördemic táncegyüttes szerves és együttműködő egységet alkot, ráadásul sok mindent lehet tanulni – nem csak figurákat, dalokat, hanem néprajzi tudást is haza lehet vinni.

A kérdésben megfogalmazott „sika, kasza, léc” hármasból kettőt tudunk vállalni: a kaszálásról életformaszerűen beszélni és a léceket rendben tartani a Botond-pajtában. A „sika” nem jellemző ránk.