Klasszikus zeneszerzők hálószobatitkai

Bősze Ádám könyvében a zenetörténet hálószobatitkaiba enged bepillantást. Wagner, Mendelssohn, Puccini, Mozart, Brahms, Schumann, Britten, Liszt, Mahler és Beethoven – lehetnének ezek akár a főszereplők nevei is, de most csupán vezetéknevek, hiszen az általuk legvonzóbbnak tartott hölgyeken és férfiakon keresztül mutatja be a zenetörténész a zenerajongók által oly kedvelt komponisták néha egyáltalán nem vonzó tulajdonságait.

Miért maradt Elvira Gemignani a kicsapongó, sőt kétes viszonyaira egyenesen büszke Puccini mellett? Miért nem válhatott fivéréhez hasonlóan híres szerzővé a tehetséges Fanny Mendelssohn vagy Maria Anna Mozart? És miért tiltotta neki Liszt, hogy Wagnerrel levelezzen? És persze a zenetörténeti viták egy örök tárgya: fellelhetünk-e összefüggéseket a szerzők magánélete és művészete között? Többek között ezekre a kérdésekre kaphat választ az, aki ellátogat a szerdai ingyenes előadásra a városi könyvtárba.

Az előadás elsősorban a fennmaradt – meglehetősen változatos, olykor érzelmes, túláradó, máskor egészen illetlen és merész hangvételű, magyar nyelven számos esetben nem hozzáférhető – levelezések, naplóbejegyzések és más írásos emlékek segítségével, gyakran viharos és ellentmondásos viszonyaikon keresztül igyekszik feltárni a nagy zeneszerzők jellemét, annak hibáit sem elhallgatva.