Megjelent a pápai diák, Vadász Lili könyve - A fiatal tehetség írói kurzusokra is készül

A Pápai SZC Acsády Ignác Technikum és Szakképző Iskola diákja amikor 12 évesen kezébe vette Leiner Laura: A Szent Johanna gimi című könyvsorozatát, már tudta, hogy bizony neki is lesz könyve. Mint mesélte, elég rögös út vezetett idáig, hiszen lényegében a pandémia alatt készült el, ő pedig akkoriban szociális fóbiával, szorongással küzdött, mellé pedig egy lelki trauma „segítette” a könyv megírását. 

– Azt szeretem a versírásban, hogy bármit le tudok írni, nem vagyok időhöz és szabályokhoz kötve. Akkor írok és ott, amikor és ahol jólesik. Sokszor, ha stresszhelyzetben vagyok, a saját verseimmel kommunikálok – mesélte a fiatal író. – A verseimet leginkább egy-egy traumatikus élmény, vagy kínos esemény ihlette. De ha nem erre akarok gondolni, akkor zenét hallgatok vagy más költők verseit olvasom, a nyugatos poéták mellett Simon Márton, Dékány Dávid és Kabai Lóránt örök kedvenceim. Van, hogy irodalom óra kellős közepén jön egy gondolat és ott egy ültő helyemben megírok egy konkrét verset, vagy csak egy ötletet, amiből mindig lesz valami. Sokszor átnézem őket, sokszor belejavítok, addig, ameddig nem találom tökéletesnek.

Lili elmondta, a könyv érdekessége, hogy nincsenek benne nagybetűk, és a versekhez címek sem tartoznak.

– A könyvben az akkori kapcsolatom és az azzal járó megfelelési kényszer, szakítás, gyógyulás fázisai kaptak helyet, 99 versen keresztül. A könyv végén a naplómból kiszedett nehezebb napokról szóló bejegyzések is olvashatóak. A könyvbemutatómat a Pegazus Fészekben tartottam, ami nagyon nehéz volt, hisz’ kevés ember előtt sem tudok beszélni, még mindig csak a pandémia okozta szorongás miatt. De végigcsináltam, a végére feloldódtam, az érdeklődők sokat kérdeztek, beszélgettünk, nem hagytak szó nélkül.

A pápai diáktól megtudtam, a kedvence az 53. vers, mely így hangzik:

„pasztellszínű, halvány lila folt lettem az ágyneműhuzatodon:
amolyan levendulaszínű, nyugalmas.
nyugalom.
hiába mondom.
téged idegesít, hogy ott vagyok.” 

– Azért ez a kedvencem, mert itt kezdtem megnyugodni és elfogadni, hogy semmi sem tart örökké. Tehát a vers tényleg arról szól, amit mutat: minden levendulaszínű, és nyugalmas – mondta Lili, aki továbbra is szeretne komolyabban foglalkozni az írással, jelenleg a közelgő érettségi miatt szünetelteti a publikálást, de továbbra is ötletel, ír. Bár pincérnek tanul, nem szeretne a szakmájában dolgozni.

– Akármi is lesz, biztosan nem hagyom abba az írást. A későbbiekben szeretnék majd több, a Magyar Íróképző által szervezett kurzuson is részt venni – vázolta céljait a fiatal hölgy.