Veszprém díszes üvegablakai - A magyar kultúra napja a Laczkó Dezső Múzeumban

Így nyílt lehetőség arra, hogy több olyan szerencsés korosztálytárs is részt vehetett a programon, aki nem tagja a fél évszázada alakult nyugdíjasklubnak. Igazán szép helyen, a Laczkó Dezső Múzeum Látványkönyvtárában került sor a Veszprém díszes üvegablakai című előadásra.

A megyeszékhely hat egyházi, illetve középületét vette sorra Tevesz Mária. A hozzáértő szakember szavait hallgatva a közönség szinte templomi áhítatba merült, olyan volt a vetített képek és az ablakokon beszüremkedő délelőtti napsütés együttes hatása. Elhangzott, hogy a középkor, a gótika katedrálisaira, katolikus templomaira a mai napig jellemző az ólmozott, festett, színezett üvegablakok használata. És bár méreteikben a mi templomaink nem hasonlíthatóak Nyugat-Európa monumentális épületeihez, jó azt elmondani, hogy milyen nagy művészek alkották meg a felsorolt üvegablakokat, méghozzá ugyanazon a technikai szinten, mint az előbbieknél. Akkoriban még nem létezett iparilag előállított, hengerelt síküveg, a kézműves technikával készített, ólomkeretbe zárt üveglapok tele voltak zárványokkal, buborékokkal, fokozva az egyébként is mesés hatást, amit együttesen elért a festés és a fény. Nem véletlen, hogy ha egy mai művész hasonló hatást szeretne elérni, az üveg előállításához sem vehet igénybe nagyüzemi módszert. Ilyen szempontból számított jelentős állomásnak a kölni dóm felújítása, aminél már rájöttek arra a művészek és a megrendelők is, hogy ezt a kérdést nem lehet kompromisszummal elintézni.

A következő szempont a minőség; bátran elmondhatjuk, hogy a Veszprémben ma még látható műalkotásokat Európa-szerte ismert művészek és kiváló iparosok hozták létre, legyen szó üvegművességről, oltárépítésről, kőfaragásról, liturgikus edényekről, textilekről vagy a kőválogatásról, amelyekből az egyedi padozatok készültek. Igaz ez a László-templomra, amelynek gazdag művészeti és építészeti előzményeit sikerült folytatni az új templommal; a centrális elrendezésű, plasztikus megjelenésű, gazdag díszítésű Károly-templomra; illetve a Szent Mihály-székesegyházra is, amely a többszöri átépítés ellenére mutat folyamatosságot, a megmaradt gótikus szentélyhez építették a barokk stílusú templomhajót. A legszebb veszprémi templomra még két éve is igaz volt, amit például a párizsi, Saint Denis apátsági templomra mondtak: az üvegablakok fényének belső kivetülése olyan, mintha Krisztus jelenne meg. 

Tevesz Mária mesélt a megyeháza üvegablakainak történetéről, a Petőfi Színház csodálatos lépcsőházáról, a népies inspiráción alapuló üvegablakról (A népművészet varázsa), majd a diadalívszerű Hősök kapujának festett üvegablakairól. Mind-mind annak példái, miként sikerült különleges belső terek reprezentációját fokozni gondosan megválasztott ikonográfiával, nemzetközi szinten is kiváló művészek, mesteremberek kivitelezésével.