A kortárs szemével: Feltételezett plágium

Februárban, amikor vagy tíz napon át betegeskedtem, V. F., Svájcból hazatelepült 84 éves, nyugdíjas nyomdamérnök és -tulajdonos barátom felém sem nézett. Félt, hogy elkapja az influenzát, vagy ráragasztom a koronavírus mutánsát. Márpedig ő még nem szeretné, hogy feladják neki az utolsó kenetet, pedig égett a vágytól, hogy felháborodását megossza velem. Hiába nyugtatgattam, hogy a betegségem nem fertőző. A kora nyárias áprilisi napokig hordozta magában a kedélyét kikezdő eseményt. Felhívott, megadta az időpontot a találkozóra a balatonfüredi Tagore sétányon. Természetesen lesétáltam a tópartra. Felkészültem követhetetlen locsogására, csupán együttérző bólogatás és helyeslés vár rám. Nyomdászként kötelességei közé tartozott a rendszeres olvasás, és erről a szokásáról nyugdíjasként, eredeti hazájában sem mondott le. 

Itt most a jelenből visszatekintek a múltra, a felidézett történetet V. F. Svájcban német, francia és magyar nyelven kiadott memoárjában olvastam. Disszidálásakor, nőtlen fiatalemberként letelepedett egy Zürichi-tó melletti kisvárosban, és flörtölni kezdett egy vele egykorú német lánnyal. Titokban tervezte, ha nyomdászként, netán tulajdonosként stabil egzisztenciát teremt, megkéri a kezét. Úgy teltek a hetek és a hónapok, hogy halvány fogalma sem volt, hogy a feleségének kiszemelt hölgy mivel foglalkozik valójában. Kérdezősködésére adott válaszfoszlányokból arra következtetett, hogy szabadúszó újságíró. Barátnője – talán a hivatásából eredően – szorgalmasan faggatta: hogyan képzeli el svájci életét, mik a tervei a nyomdában (ahol német- és francianyelv-tudása révén, mérnök létére máris vezető beosztást kapott), szándékában áll-e kölcsön felvételével megvásárolni az üzemet.

A lány gyakran nála éjszakázott. Egy idő után V. F. mosásba adta az ágyneműt. Amikor a huzatot cserélte, egy névjegykártyát talált a vánkosba csúszva. Emlékezett rá, hogy a lány valamelyik reggel a lepedőre borította a táskája tartalmát, s keresgélt benne. A kártyát ekkor veszthette el. V. F. megrökönyödve olvasta rajta, hogy szeretője egy zürichi nyomda alkalmazottja. Kiderült, hogy az apja az üzem tulajdonosa, és a kisvárosit is meg akarja venni. A lány tehát kémkedett. V. F. a parti sétán rám zúdította bánatát: „Tudod, Gyuri, sokat olvasok. Év elején egy angolszász regényben ugyanilyen történetre bukkantam, csak más köntösbe bújtatták. Plagizáltak! Pert indítok!” Stílusosan a svájci pszichoanalitikus, C. G. Jung szavaival csillapítottam barátomat: „Ugyanazok a dolgok ellentétes megvilágításban tökéletesen különbözőek.”