A vers, ami összeköt

Ilyenkor előveszem a kötetet és sorra olvasom a verseit. Nemcsak ilyenkor, máskor is, de születése napjához közeledve biztosan. Keresem a közöst, a hasonlót, azt, ami összeköt, eggyé tesz. Ami megragadott gyerekként, kamaszként, mélyült felnőttként. A kezdetektől, onnan, hogy „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni”, egészen a végéig, az utolsó versig, az utolsó strófákig. „Egyedül voltam én sokáig. / Majd eljöttek hozzám sokan. / Magad vagy, mondták; bár velük / voltam volna én boldogan”.

Balla Emőke

Forrás: pexels.com

Olyan sok vers, olyan sok gondolat, amit helyettem ír, amit én is mondhatnék. Mondtam, mondom is. „Hogyan volt, azt már nem tudom. / De mégis csak megláttam egyszer, / Bámultam rája nagy szemekkel. / Már régen volt, csak ezt tudom. / Néztem égve. / Arca, alakja tűztükörbe, / Szemembe rögződött örökre. / S szivemre hajlott tündökölve. / Már régen volt. Nem is tudom.”

Ilyenkor tavasszal az ő köszöntője. „Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, / A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, / Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik / mezei szagokkal a tavaszi szél.” Aztán jön a Kopogtatás nélkül, ami több versrajongónak ugyanazt jelenti, „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél.”

Az iskolában tanulni és elemezni kellett a nagy verseit. Mondd, mit érlel…, Külvárosi éj, A hetedik, Téli éjszaka, A város peremén, Elégia, Eszmélet, Levegőt!, A Dunánál. Olvastuk a tanulmányokat, írtuk az esszéket, fogalmazásokat, gondolkodtunk rajta, vele, próbáltuk megérteni közösségi, filozófiai, kozmikus, szerelmi költészetét. Sikertelenül, kudarcosan. De nem érteni, hanem érezni kell, hagyni, hogy megszólítson, hasson, megsirasson, fájdalmasan elringasson. Mama. „Nem nyafognék, de most már késő, / most látom, milyen óriás ő – / szürke haja lebben az égen, / kékítőt old az ég vizében.” Kései sirató.

Aztán Nagyon fáj. Mondjátok neki, ugassátok, sirjátok, motyogjátok, ne hallgassátok el, rijjátok, tátogjatok, vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Utolsó versei, Le vagyok győzve…, Talán eltűnök hirtelen…, Karóval jöttél…, Ime, hát megleltem hazámat… Szinte a búcsúzás hangján szólal meg: „Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél, / annak, ki tűzhelyet, családot, / már végképp másoknak remél.”

Ma, József Attila születésnapján, a magyar költészet napján számtalan program várja a költészet kedvelőit. Versmondás, versmaraton, verses performansz, utcai egyéni és közös szavalás, fizethetünk verssel süteményért, kávéért, színházjegyért. Üzenhetünk, küldhetünk verset egymásnak vagy elolvashatjuk otthon, magunkban a kedvenceinket. Évek, évtizedek óta így ünnepelünk.