A strandröplabdát a francia nudisták kezdték el népszerűsíteni

A röplabdázás történetével foglalkozó nagykönyvben – amelyről Rodics Dániel, a Magyar Röplabda Szövetség korábbi sajtófőnöke azt mondta, ami ebben nincs benne, az nincs is – azt írják, sokáig úgy tartották, a hetvenes években indult hódító útjára a beach volley, pedig a gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza, egészen az 1920-as évekig. Állítólag ma már szinte kideríthetetlen, hol is játszották előbb a strandröplabdát: a Hawaii-szigeteken vagy a kaliforniai San­ta Monica homokján. Annyi mindenesetre biztos, hogy a húszas évek végén már mindkét helyen játszották.

A strandröplabda történetét felidézve meg kell jegyeznünk az 1927-es évszámot, amikor a sportág átkelt az Atlanti-óceánon, és betört Európába is. A vicces az egészben az, hogy a franciák nudista mozgalma kezdte el először népszerűsíteni. Szerencsére nem sokat kellett várni arra, hogy felöltözött sportolók is kipróbálják a strandröplabdát. Először Bulgáriában, Csehországban és Litvániában bontakozott ki a sportág, aztán berobbant a köztudatba szinte minden országban. Aki azt gondolná, hogy a strandröplabda a teremröplabda késői hajtása, az nagyot téved. A játék közben igen komoly technikai tudásra van szükség, a szakértők szerint a legjobb, ha egyik játékosnak sincs gyenge pontja. Vagyis érteni kell a szervához, a feladáshoz, ismerni kell a különböző labdaérintési módokat, nem árt a ruganyosság, fürgeség, és az sem baj, ha a súlypontemelkedés is kiváló.

– A strandröplabda nem pusztán egy sport, hanem egy életérzés. Haverok, buli és persze sör, lehetőleg csapolt – teszi hozzá nevetve Fehér Tibor. – A viccet félretéve, aki strandröpizik, az elfogadja, hogy sokszor égeti a hátát, arcát és mindenféle testrészét a nap (le is éghet), azt, hogy egy-egy vetődésnél telemegy a szeme, szája homokkal, és azt, hogy a talpa is megfájdulhat, felhólyagosodhat a forró homokban – magyarázta az utánpótlás magyar bajnok párossal is büszkélkedő szakember.

A tréner elmondta, külön, önálló sportág a strandröplabda, egyéni szabályrendszerrel, amit 8x8 méteres pályán játszanak. A teremröplabdában megszokott kosárérintést itt nem is alkalmazzák, mert nem pöröghet a labda.

– Sok edző, aki teremröplabdával foglalkozik, nem kultiválja, ha tanítványai a nyári szünetben áttérnek a strandröpire. Szerintem viszont a tömegesítéshez, a röplabda népszerűsítéséhez szükség van a strandröplabdára, ráadásul remek szórakozás minden korosztálynak.

A történeti beszámoló emlékeztet rá, a második világháború után két évre volt szükség ahhoz, hogy újból hódítani kezdjen a strandröplabda. Mai formájában 1947-ben rendezték az első bajnokságot Kaliforniában, s a következő esztendőben már fizetség is járt a legjobbaknak, a részt vevő csapatok ugyanis összedobtak a győztesnek egy láda Pepsire való pénzt.

A strandröplabda legújabb kori legnagyobb sikere azonban mégiscsak az, amikor 1993-ban Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke meglátogatta a világbajnoki sorozat döntőjét Rio de Janieróban. Egyetlen hétvége alatt nem kevesebb, mint 140 ezer ember nézte meg a találkozókat, s ez a neves sportvezetőt és kollégáit is ámulatba ejtette. Hét hónappal később a NOB bejelentette, hogy a beach volleyt felvették az ötkarikás játékok programjába.

A Balaton-parti strandokon is egyre több strandröpipályát alakítanak ki. Akadnak olyan helyszínek is, ahol rendszeresen tartanak különböző kisebb-nagyobb bajnokságokat. Balaton, haverok, buli és strandröplabda. Ez a nyár erről is szólhat.