Fia vette át a stafétabotot – Beszélgetés Kaposiné Tróbert Máriával, az SRE elnökhelyettesével

Kaposiné Marika azt mondja, az elmúlt évtizedekben sikerült elérni, hogy Sümegről ma már nemcsak a vár jut eszükbe az embereknek, hanem a röplabda is. Ehhez szisztematikus, kitartó munkára volt szükség.

– Sümegen a gimnáziumban élénk sportélet zajlott, amelyben jómagam is részt vettem. Röplabdáztam, mellette kézilabdáztam, kapusként segítettem a csapatot. Az érettségit követően a Tapolcai Bauxit NB II-es női röplabdacsapatában szerepeltem, de két év után úgy gondoltam, inkább a továbbtanulást választom – kezdte Marika. Elvégezte a győri Apáczai Csere János tanítóképző főiskolát, ahol ráadásként testnevelés szakkollégiumos volt. A diploma megszerzését követően a sümegi Ramassetter-iskolában helyezkedett el tanítóként, napközis nevelőként. Ez volt az első és egyetlen munkahelye, innen vonult nyugdíjba három évvel ezelőtt.

– A természetvédelem számomra mindig is különösen fontos volt, s ezzel a témával nagy örömmel foglalkoztam az iskolában is. Büszke vagyok rá, hogy az országos tanulmányi versenyen 1985-ben és 1989-ben is bejutottunk a legjobbak közé, a nyíregyházi, majd a tiszavasvári döntőben a hetedik helyet szereztük meg – mesélte a röplabdaedző. Kiderült, mindemellett az iskolában rendszeresen szervezett túrákat, nyári táborokat. Igyekezett a diákokkal megszerettetni a természetjárást, és felhívni a figyelmüket a környezetvédelem fontosságára. A 90-es évek elején profilt váltott, az intézményben testnevelőként volt szükség rá, s örömmel vállalta az új kihívásokat. Ekkor is arra törekedett, hogy felhívja a diákok figyelmét a sportolás szépségeire, hasznosságára, és megszerettesse velük a mindennapi testmozgást.

– Az iskolában a lányoknak Szabó Tamás tartott röplabdaedzéseket, de a fiúknak nem volt ilyen lehetőségük. Úgy tűnt azonban, lenne rá igény, ezért elindítottam a röplabda-foglalkozásokat. Lépésről lépésre haladtunk, ám az komoly lendületet adott, hogy a 2003/04-es tanévben bejutottunk a diákolimpia országos döntőjébe, és ott a negyedik helyen végeztünk. Ezt követően nem telt el úgy év, hogy valamelyik korcsoportban ne lett volna csapatunk a fináléban – tudtuk meg.

Ezután egyre többször merült fel a probléma, hogy nyolcadik után szétszéledtek a gyerekek, nem volt lehetőségük tovább folytatni az edzéseket.

– Egy középiskolai társaság működtette a Sümegi Röplabda Egyesületet, s úgy véltük, ennek keretein belül itt folytatódhatna az általános iskolában megkezdett munka. Először az NB II-ben indítottunk csapatot, majd kemény és szorgos munkával idővel feljutottunk az NB I-be. Jelenleg tíz éve szereplünk ebben az osztályban, és az egyesület is szépen gyarapodott, utánpótlásbázisunk ma már meghatározó az országban – hangsúlyozta.

Kaposiné Marika edzőként, elnökként vett részt a munkában, három éve Rédei Jánosnak adta át a stafétabotot, s most elnökhelyettesként tevékenykedik. Elmondása szerint azonban az SRE-nél teljesen mindegy, ki milyen pozíciót tölt be, mert itt mindenki csinál mindent. Ha kell, felmosnak a tornateremben, tornaszereket javítanak, ha kell, sofőrködnek, szendvicseket készítenek, meccseket szerveznek, igazolásokat intéznek.

– A szakmai munkát jelenleg, nagy örömömre, a fiam, Kaposi Tamás és a felesége, Kaposi-Pető Tamara irányítja. Anyáról fiúra szállt a feladat. Büszkeséggel tölt el, milyen nagyszerűen helytállnak, milyen remekül végzik a dolgukat. Igazi maximalisták, mindketten a legjobbra törekednek, és ezt várják a tanítványaiktól is. Nyugodt vagyok, hogy biztos kezekbe került a szakmai vezetés, és most már háttérbe vonulhatok, legfeljebb szurkolóként veszek majd részt a mérkőzéseken – mondta.

Marika elárulta, nagyon szerette az iskolai munkáját, a gyerekeket, elégedett, boldog volt az életével. Azonban mióta nyugdíjba vonult, másutt keresi az élet szépségeit. Gyógynövényeket gyűjt, kis konyhakertet művel, imád túrázni, kerékpározni, főleg az unokájával.

– Lefoglalom magam minden percben. A karantén előtt thai chizni jártam, remélem, oda is hamarosan visszatérhetek. Nagyon aktív életet élek, és remélem, a történetemet megismerve más hasonló korú asszony is kedvet kap a mozgáshoz, a kiránduláshoz, a tánchoz, a jógához, vagy bármi máshoz – magyarázta.

Zárásként még hozzátette, idén egyetlen nagy szívfájdalma volt: a Sümeg-Dabronc SE több korosztályban is éremre esélyes volt az országos döntőben. A minik, a serdülők és az ifik csapata korcsoportjuk egyik favoritja volt.

– Remélem, egy későbbi időpontban, valamikor nyáron ezeket a tornákat bepótolhatjuk. Már hallottam erre való törekvésről híreket. Egy felnőttnek is nehéz megérteni, hogy amiért egész évben dolgozott, az most elvész, ám egy gyereknek ezt sokkal nehezebb feldolgozni. Szeretném, ha a srácok megküzdhetnének a céljaikért, az álmaikért – fogalmazott.