Vb- és Eb-érmes mester lett az egykori esztergályosból

– Hogy indult az edzői pályám? Ha én azt elmesélem, biztosan nem hiszi el! – mondta nevetve Farkas András, de azért szerencsére meggyőzhető volt, ossza meg velem valóban elképesztő történetét.

– Úszni jártak a gyerekeim, egyszerű szülő voltam, aki a medence szélén várta az edzések végét. Az egyik nap azonban Virág Gábor edző azt mondta nekem, Budapestre hívták dolgozni, elfogadta az állást, és arra gondolt, legyek én az új edző. Először azt hittem, csak viccel, de teljesen komolyan gondolta, hiába mondtam, hogy nem értek hozzá, esztergályosként dolgozom; azt mondta, mindenben a segítségemre lesz. Nem tudom, hogyan, de megérezte, nekem helyem van itt. Végül beiratkoztam a TF-re, és a munka, illetve az edzések mellett elvégeztem először a segédedzőit, majd az edzőit is – mesélte. András aztán felidézte, Badacsonytördemicen nőtt fel, közel a Balatonhoz, de csak felnőttként tanult meg úszni. Addig mert bemenni a tóba, amíg leért a lába. Viszont már gyerekként is különös érdeklődést mutatott az úszás iránt, legszívesebben mindig csak az uszodai közvetítéseket, az úszóversenyeket nézte volna a tévében.

De térjünk vissza 1990-be, amikor András a Videoton ajkai gyárában hattól kettőig dolgozott, ezt követően járt edzéseket tartani az uszodába, közben pedig a TF-en tanult. Úgy fogalmazott, nem volt könnyű időszak, ám a felesége mindvégig támogatta, segítette, és így átvészelt minden nehézséget. Biztos vagyok benne, mindemellett rendkívüli személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy az útja során szembe jövő akadályokkal megbirkózzon. Hogy miért írom ezt? Andrással nagyon könnyű beszélgetni, laza, könnyed személyiség, olyan ember, akit az ember villámgyorsan a bizalmába fogad. Nem csoda, ha az úszóedzők, a tanárai a TF-en is befogadták és folyamatosan segítették. A jelenlegi szövetségi kapitány Soós Csabával és a kiváló úszóedzővel, a Testnevelési Egyetemen most is tanító Egressy Jánossal is gyorsan megtalálta a közös hangot, s mindketten örömmel vették szárnyuk alá, próbálták egyengetni pályafutását. És autodidakta módon is igyekezett képezni, fejleszteni magát.

A tanulmányok közben András megalapította a Rája '94 Úszóklubot, amely azóta is működik és helyet ad az úszni vágyó gyerekeknek, tehetségeknek, sőt felnőtteknek is.

– Az első sikeres generáció, Nagy Péter, Nagy Réka, Fekete László és Baróti Gábor fémjelezte csoport volt, ők nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is megmutathatták tudásukat. Velük együtt tanultam én is a szakma csínját-bínját. Az is fontos volt, hogy mindig apró célokat fogalmaztunk meg. Először csak magyar bajnok tanítványt szerettem volna, aztán arra törekedtünk, hogy kijussunk egy-egy korosztályos világversenyre. Innen az éremszerzés volt a cél. Aztán a felnőtt mezőnyben igyekeztem ugyanezt megvalósítani.

András egyik legsikeresebb tanítványa Kis Gergő volt. A kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, olimpiai hatodik úszóról a tréner azt mondta, középiskolás koráig nem voltak kiugró eredményei, ezért el akart menni focizni. Végül a szülei segítségével sikerült meggyőzni, hogy maradjon. A serdülő kori változások után hatalmas fejlődésen ment keresztül, és onnan már nem volt visszaút. Berobbant a magyar és nemzetközi mezőnybe. – Egy edző életében általában egy ilyen kiemelkedő tanítvány akad, főleg vidéken. Bevallom, kiegyeznék még egy hasonló kaliberű tanítvánnyal, bár az idő ellenem dolgozik. A koronavírus-járvány miatt még csak most nyitott ki az uszoda, és az első feladatunk az, hogy összerázzuk a csapatot, hogy újra edzésbe tudjunk állni. Persze, ha a sors más kihívásokat állít elém, azt is elfogadom. Az úszásoktatás, a tanítás ugyanis szerintem művészet. És én megtalálom a szépséget abban is, ha kicsiket tanítok tempózni a medencében.