Az Európa-bajnokság után legszívesebben elbújt volna Sipos Adrián

A nyáron érkezett a királynék városába Sipos Adrián a Grundfos Tatabánya együttesétől, a beálló kétéves szerződést kötött a Magyar Kupa-győztes egylettel. 

– Mindig is az volt az álmom, hogy egy olyan európai élcsapatban szerepeljek, mint a Veszprém. Korábban megkerestek már külföldi BL-ben részt vevő klubok, azonban nem kaptam olyan ajánlatot, amelyért megérte volna vállalni a külföldre költözést. Egyébként is nagyon jól éreztem magam Tatabányán. Amikor azonban ezek az ajánlatok befutottak, a Grundfos vezetősége ígéretet tett, hogy ha számomra érkezik egy kedvezőbb megkeresés, akkor elenged. Végül a Telekom hívására már nem tudtam nemet mondani – kezdte Sipos Adrián, akit az elmúlt hetekben egy meglehetősen kellemetlen szemsérülés hátráltatott. Az egyik edzésen ugyanis az egyik társa keze dobás után tovább lendült, és pont szemen találta. A beálló bal szeme teljesen bevérzett, de a hétvégi Csurgó-meccsen már egy negyedórát vállalni tudott. 

Elmesélte, Veszprémbe érkezésekor természetesen eljutottak hozzá a kritikus hangok, akik azt firtatták, vajon elég jó lesz-e a négyszeres BL-döntős gárdába, meg tud-e majd felelni a kihívásoknak. Sipit, ahogy csapattársai és a hozzá közel állók nevezik, azonban a kétkedők hangja sokkal inkább megerősítette, mintsem eltántorította. 

– Ellenfélként ismertek itt Veszprémben is. Azok, akik nem hittek bennem, azt rótták fel, durván, erőszakosan kézilabdázom. Amikor azonban Chema megérkezett a válogatotthoz, sokat tanultam tőle, rengeteg tapasztalatot szereztem, és mondhatni, kiforrott, letisztult a játékom. Szerencsére azonban maximalista vagyok, szeretek kilépni a komfortzónámból, és próbáltam itt is erre törekedni, fejlődni és tanulni. Az edzőnk, Momir Ilics is jól tudja ezt. Megtiszteltetés egy ilyen embertől tanulni, mint ő. Nagyon szigorú, magasak az elvárásai, ám Európa legjobb egyesületénél nem is adhatja lejjebb. Szeretek a keze alatt dolgozni, és az is jó érzés, hogy hisz bennem – magyarázta. 

Természetesen megkerülhetetlen téma volt a januári, szlovák–magyar közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság, ahol a magyar válogatott fájóan korán búcsúzott, még a csoportból sem tudott továbbjutni. 

Adrián nem tudta palástolni az érzelmeit. Az Eb után nem szívesen beszélt vagy találkozott senkivel. Próbált a családjával, a gyermekeivel minél több időt tölteni, ám a kiesés ténye megkeserítette a mindennapjait. Legszívesebben elbújt volna, aztán végre megkezdődött a munka a klubban. 

– Nagyon nehezen éltem, éltük meg ezt a szereplést. Tudom, hogy a szurkolóknak karakán véleménye van, azonban higgyék el, nekünk egyenként is személyes tragédia volt. A mi pályafutásunk során már nem lesz alkalom arra, hogy egy ilyen nívós eseményen hazai közönségünk előtt kézilabdázzunk, és ez mindannyiunknak nagyon fontos lett volna. A barátok, csapattársak azzal biztatnak, talán majd egy Bajnokok Ligája Final Four feledtetni tudja velem ezt a mérhetetlen csalódást – mondta. 

És, ha már a BL-nél tartunk: február 16-án, szerdán a Telekom Veszprém visszatér a nemzetközi porondra, a bakonyiak az FC Porto Sofarma gárdáját fogadják 18.45-tól a Veszprém Arénában. 

– A Porto volt eddig az egyetlen mérkőzésünk, ahonnan idegenből is pontot tudtunk szerezni. Ennek ellenére nem mondanám, hogy könnyű ellenfél, a gárda gerince régóta együtt játszik, egymás gondolatait is ismerik. A portugálok kitűnően alkalmazzák a hét a hat elleni játékot is, amire kifejezetten fel kell készülnünk. Mindezek ellenére itthon a legjobb helyen vagyunk ahhoz, hogy nagyszerű közönség segítségével begyűjtsük a két pontot – szögezte le. 

A válogatott játékos hozzátette még, tisztában vannak vele, hogy a csoportmérkőzésekből hátralévő négy találkozóból a lehető legtöbb pontot kell begyűjteni a minél előkelőbb helyezésért, és hogy a Barca és a Paris Saint-Germain otthonában kisebb csoda kell a sikerhez. Szerinte épp ezért nem szabad csak a statisztikákra hagyatkozni, mert mindig lehet nyerni. Idegenben is.