Sok versenyzőjéből embert is faragott - Gyenge Zsigmondra emlékezünk

A VÚK régóta a szlovákiai Skalkába járt edzőtáborozni, ahol az aktíváik síeléssel és sífutással készültek fel az évközi viadalokra. 2004. január 6-án három hétre érkeztek a Körmöcbányához közeli üdülőközpontba, a csoport azonban – egy máig megdöbbentő tragédia miatt – csak pár órát töltött a havas hegyekkel körülölelt szállodában. Gyenge Zsigmond a kicsomagolás után, a szobájában rosszul lett. Egy edzőtársa, egy tanítványa és egy velük tartott kézilabdázó sikertelenül próbálta újraéleszteni a földön, eszméletlenül fekvő trénert. A megalkuvást nem ismert „Zsiga” korábban sok jó tanáccsal, útravalóval látta el őket, de a körülötte lévők bárhogy igyekeztek, nem tudták megmenteni az életét. Később az orvosok megállapították, ha az edzőt kórházban éri az újabb szívroham, alighanem akkor is meghal. A VÚK küldöttsége a borzalmas esemény után rögtön hazaindult.

A királynék városának önkormányzata azon esztendő augusztus 20-i rendezvénysorozata keretében posztumusz Pro Urbe érdemérmet adományozott Gyenge Zsigmondnak, aki Nagyacsádon született és Pápán nevelkedett. Nem volt sportcsalád az övék, mégis testnevelőnek állt, hogy valami nagyot alkosson a sportban. Megvolt benne a késztetés, ami később alkotói kreativitássá fejlődött ki. A TF-en szerzett diplomát, ott volt a VÚK létrejötténél, majd az egylet ügyvezetője és 18 évig vezetőedzője lett. A neve idővel országosan is ismert lett. A sportág hivatkozási alap volt számára, olyannyira, hogy a figyelmeztető jelek dacára nem törődött az egészségével. Ehelyett azzal foglalkozott, arra áldozta az idejét, hogy előbb pedagógusként gyerekeket tanítson meg úszni, majd szakemberként Kiss Juditokból, Moldvai Katalinokból, Schönek Andrásokból, Zámbó Dianákból, Hudi Zsanettekből, Farkas Mariannákból és Kovács Norbertekből sikeres sportolókat, olimpikonokat faragjon. A nemzetközi szinthez közelített fiatalokkal megannyi bajnoki címet és korosztályos csúcsot ért el. Az 54 évet élt trénernek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy sportolóik a legjobbak közelébe jutottak, hogy mindenütt számolni kellett velük. A műhely az irányításával vált meghatározóvá idehaza. Akkortájt a nevével fémjelzett VÚK szimbolizálta régiónk úszósportját, az általa megálmodott piramisrendszer egy jól működő struktúrát eredményezett – folyamatosan biztosította az eredményességet.

Halálával nagy veszteség érte Veszprém sportéletét, a helyi úszósportban lezárult egy fejezet, egy jelentős korszak. Nagy űrt hagyott maga után. Később sokan akarták megfejteni a helyi sportélet komoly alakjának titkát, aztán kiderült, hogy amit keresnek, az valójában nincs is. Gyenge Zsigmondnál az edzői munka egyfajta éltető elem volt, ami kikapcsolta, feltöltötte. Nem a csillogásért, a pénzért csinálta ezt, őt inkább szórakoztatta a munka. Mintha edzőnek született volna, amit afféle szolgálatként fogott fel. Sok fiatalnak olyan volt, mintha az apja lenne.

A sportolóknak a győzelmekkel megadta az újabb motivációt, hajtóerőt, hogy az úton továbbmehessenek. Mindenki tudta: nem egyszerű vele, a medencékben szárnyalt tanítványok még sem hagyták el, mert tisztában voltak azzal, hogy ő hozhatja ki belőlük a maximumot. Memoárunkban egy morózus, kemény edzésmódszereiről híres edzőként köszön vissza, aki a vízparton melegítőalsóban, pólóban, stopperrel a kezében nem sajnálta a diákjait, mert ha így tett volna, akkor maga alatt vágta volna a fát. A védencei pedig elviselték a néha kegyetlen gyakorlásokat. Többször szembesítették nevelési metodikájának túlzott keménységével, ám a tanítványok kiálltak mellette, mondván, nélküle nem tartanának ott, ahol. És sok versenyzőből embert is faragott. De nem csak velük, magával szemben is erélyes volt. Körülötte sosem volt nyugalom. Fokozatosan mindig többet követelt, ha valakiben látott valamit, annak lehetőséget kínált, hogy csapatában dolgozhasson, ám aki lazsált, az nem tartozott sokáig közéjük. A következetessége miatt rendre megkapta, hogy erőszakos, de nem alkudott meg, versenyzőinek megadta azt, amiből továbbépítkezhettek. Keménykezű volt, a szisztémája ma már nem lenne hatásos, a csapata mégis olyan volt, amihez jó volt tartozni. Kizárólag a versenyzői sikerét, előrejutását nézte. Abban az értelemben valóban nehéz természete volt, hogy főként eredményekben tudott gondolkodni. Nem adta könnyen magát, viszont a makacssága és a szigorúsága mellett mindig egyenes volt.

A legendás, célokkal teli edző óriási energiával rendelkezett, ha úgy tetszik: nyughatatlan ember volt, egy erős személyiség, aki egyfolytában a tökéletességre törekedett. Elsöprő lendület jellemezte, ami másokból ellenérzéseket váltott ki. Az ellentmondásos, de tehetséges egyéniségek sajátossága ez. Lehetett szeretni, vagy nem szeretni, egyvalamit nem szabadott, elvitatni azt a tudást, amit pályafutása során felhalmozott, valamint elvenni tőle azokat a diadalokat, amiket a versenyzőivel elért.

Gyenge Zsigmond mindig őszintén küzdött, igaz, gyakran zárt kapukat döngetett. Akadtak, akik nem azonosultak a nézeteivel, ám sokan szerették – a felkészültségéért, a kitartásáért, az alázatáért. Megszállottként dolgozott azon, hogy Veszprémben nagyobb népszerűségnek örvendjen az úszás, hogy a városban nagyobb uszoda épüljön, hogy a klub újabb olimpikonokat adjon. Ezek beteljesülését nem érhette be – a mű nélküle fejeződött be. Nagyon értett az úszáshoz, ám a siker receptjét nem vetette papírra: végrendelet nélkül távozott. Az öröksége így is páratlan.