Miért éppen Toscana?

Az internetes közösségi oldalon meglepve láttam a tavasszal a hírt: Henrikék Toscana-ba készülnek. Azután időről időre jött egy-egy jelzés, no meg folyamatosan gyarapodtak a blogbejegyzések, s főként az ott látható képek száma is.

Azóta visszatértek, itthon a hétköznapokba is. Veszprémi családi házukban  legnagyobb sajnálatomra a lányok nélkül  ültünk le beszélgetni a miértről és a hogyanról. Miért pont Olaszország?

- Szoros kapcsolataink vannak Németországban élő barátainkkal, s hosszabb időt is töltöttünk már náluk. Akkor vetődött fel, hogy érdekes volna megismerni, miként élnek más országokban az emberek. szerettünk volna hosszabb időre kiszakadni az itteni életből. Én olasz hajón dolgoztam annak idején, olasz autóim voltak, van bennem kötődés az olasz kultúrához. Úgy gondoltuk: nyaralás helyett ezt választjuk - mondja Henrik.

Egy éve vetődött fel először az ötlet, amit elbeszélésük szerint intenzív nyolc hónapos felkészülés követett. Először is az olasz nyelv elsajátítása. Fél éven keresztül heti két alkalommal tanárral, s azon túl önszorgalomból tanultak. Eldöntötték azt is: ha kimennek, annak legyen hozadéka. Egy útikönyv, ami gyerekes családoknak szól, a kisgyerekkel is bejárható helyekről, no, meg a játszóterekről, strandokról, fagyizókról. Ha könyv, ahhoz fotók is kellenek, Henrik tehát belevetette magát a fotózás rejtelmeibe.

Nem az olvasó az egyetlen, akiben felvetődik: hogyan, miből vállalkozhat egy fiatal család ilyen hosszú külföldi útra? Zsiga Henrik és felesége saját vállalkozásában dolgozik, interneten, távolról is menedzselhető a munkájuk. Azzal, hogy eldöntötték, könyvet is megjelentetnek az útról, még inkább megalapozták azt.

Toscana-t csak az utóbbi időben kezdik felfedezni a magyarok, s nem valószínű, hogy sok kisgyermekes család kelt arrafelé útra. A Zsiga család választását a vidék történelmi múltja, városainak ismertsége, kisebb településeinek felfedezésre váró ismeretlensége is is indokolta.

- Először arra gondoltunk, hogy választunk egy várost, és onnan csillagtúra szerűen járjuk be a vidéket. De rájöttünk, ez két évesekkel nagyon fárasztó volna  - mondja Barabra. - Így kilenc helyen foglaltunk szállást előre.

A család az utazás tervét elhintette az ismerősök között is. A következmény: kint tartózkodásuk idején folyamatosan csatlakoztak hozzájuk a családtagok, barátok (ez utóbbiak között még Németországból érkezettek is). Volt, hogy 15 személyre foglaltak szállást.

A nyolc hónapos intenzív előkészület után április 27-én indultak útnak, többek között ikerbabakocsival is felszerelkezve, hogy július 2-ig felfedezzék az etruszkok földjét, annak minden csodájával, barátságos embereivel együtt. Kezdetben szép tavaszuk volt, de május közepétől olyan, hőség, mint amilyenben nekünk volt részünk a mögöttünk hagyott héten. Így a nagyvárosokat május közepéig iktatták be, a tengerpartot pedig júniusra.

Programjukat, napirendjüket az időjárás, illetve az esti, reggeli kedvük határozta meg. Azaz: mikor értek haza este, mennyi feldolgozni valót gyűjtöttek be, a lányok mennyire fáradtak el, s hányszor ébredtek fel éjszaka. Kezdetben reggel kilenckor indultak az ikerbabakocsival.

Egy a veszprémi Kopácsi utcához hasonló, de 3-400 méter hosszú utcán feltolni a babakocsit nem egyszerű, de legalább a lányok még aludtak egyet. Henrik és Barbara azonban igyekezett a gyerekek tempójához igazodni, s így a harmadik hét után már nem volt szükség a babakocsira.

A többszörös költözést figyelembe véve a szülők azt is nagyon fontosnak tartották, hogy Sárinak és Flórának legyenek kapaszkodói, ne veszítsék el a fonalat. Az útiágy, a saját takaró és a mesék ezek közé tartoztak. Nem szólva a mama főztjéről, hiszen önellátóak voltak, Barbara minden nap főzött. Helyzetüket könnyítette az olaszok közmondásos gyerek szeretete is.

A két hónapos intenzív és folyamatos együttlét próbára teheti a párkapcsolatot is - említem meg. Henrik és Barbara helyzete azért is speciális, mert egyébként együtt dolgoznak itthon is. Olaszországban pedig a sok feladat és a változatosság foglalta le őket, jól megosztották egymás közt a tennivalókat - mondják. Így nem csoda, hogy már terveznek: merre vezessen legközelebb a négytagú család útja.

Toscana ott van az életükban azóta is, hogy hazajöttek. Henrik folyamatosan dolgozik a könyvön, ami útikönyv, élménybeszámoló, szakácskönyv is lesz egyben. Rengeteg fotóval és jótanáccsal kiegészítve. Ezek között például azzal: Firenzét és például az Uffizi képtárat ne akarjuk kisgyermekekkel megnézni. Arra tervezzünk mondjuk egy külön utat a párunkkal, kettesben.