A mosoly, a szeretet gyógyít

Ahogy a kocsink megáll a rendelő előtt, a doktor úr kilép az épületből, elénk jön köszönteni bennünket. Az első benyomás a csöndes udvariasság - beszélgetésünk több órája alatt ezt nem is nyomja el semmi, legfeljebb a szakma és a betegek iránt alázat zárkózik fel mellé.

A SOTE után pályáját Komáromban a városi kórházban kezdi, majd feleségével egy év után Pápára költöznek. Indok: "Mikor erre jártunk, megfogott bennünket a város szépsége. A Fő tér, a nagytemplom és környéke egyszerűen gyönyörű..."

Három év után azért hagyja el a várost, mert Pápakovácsira, a megüresedő háziorvosi helyre hívják, előbb azok a betegei, akiket a kórházban kezelt, majd a település vezetői is. Elfogadja, jön, mert a klinikai gyakorlatot a háziorvosi praxisra való felkészülés gyanánt fogja fel. "Itt az ember magára van utalva, óriási a felelősség, egyedül kell dönteni. Sokkal személyesebb és közvetlenebb viszony alakul ki a beteggel, nemcsak a betegség, annak háttere is kiviláglik."

De miért van erre szükség? Hiszen a gyógyítás a pontos diagnózis után egzakt tudomány - vetem ellen. "Az ok a legfontosabb. Ha valakinek magas a vérnyomása, a gyógyszeres kezelés a gyógyításnak csak egy része. Az okot kell megszüntetni, amiért magas a vérnyomása. Itt élek, ezek között az emberek között, belelátok az életükbe, ahogy ők is az enyémbe. De nekem mint orvosnak, tudni kell kívülről, felülről látnom a dolgokat, hogy a velük való beszélgetések után segítséget tudjak nyújtani nekik az életvitelük alakításában."

Ami pedig nem lehet olyan egyszerű, mert négy község - Pápakovácsi mellett Ganna, Döbrönte és Kup - 1600 lakosának ellátása tartozik hozzá. A csecsemőtől az aggastyánig, mert itt nincs külön házi gyermekorvos.

Soós doktor megfelelőnek tartja rendelőjük műszerrel való ellátottságát is. Rendelkeznek EKG-val, vérnyomásmérővel, vércukorszintmérővel, az érvizsgálathoz dopplerrel, a hallásvizsgálathoz szükséges műszerrel, valamint egy korábbi pályázaton defibrillátort is nyertek. Az önkormányzat hozzájárulásával most adtak be önrészt nem igénylő pályázatot egy 1,5 millió forintos vérzsírszintmérő műszerre.

"Arra vagyok képes, hogy tudjam, meddig tudok valakit ellátni. Ha az itteni vizsgálatok nem elegendőek, szakrendelésre utalom a betegeket, aminek az eredményével megint visszajönnek hozzám. Így a betegség kialakulásától a gyógyulásig kísérem végig betegeim sorsának alakulását."

Elmesél egy történetet, ami nagyon megmaradt benne. Pápán autózott, mikor egy út szélén félreálló kocsi mellől leintették. Az egyik páciense ült a kocsiban, vezetés közben lett rosszul. Soós doktor azonnal tudta, mi lehet a baj, hiszen a súlyos szívproblémákkal küszködő betegét ő utalta be a pápai szakrendelésre. Mikor letérdelt mellé, már nem mutatott életjelet, leállt a szíve, pulzusa sem volt, azaz beállt a klinikai halál. Azonnal elkezdte az újraélesztést, miközben hívták a mentőket. Mivel Pápán, a mentőállomáson éppen nem volt benn kocsi, a mentőautó csak fél óra elteltével érkezett meg. Soós doktor egészen addig küzdött a beteg életéért, aki még ekkor is kritikus állapotban volt. A mentők - a náluk lévő speciális felszereléssel - folytatták az újraélesztést, majd kórházba szállították az eszméletét visszanyerő idős férfit. A kezelés során speciális műszert építettek be a szervezetébe, így az eset után még sok évig élvezhette az életet.

Soós doktor nem tudja elképzelni, hogy bárkivel is haragban legyen. "Nem is tudnék szeretet nélkül élni. Egy jó szót, egy mosolyt is nagyon értékelek. Ha rámosolyog az ember valakire, az önkéntelenül is visszamosolyog. A mosoly, a szeretet gyógyít - igen, azt hiszem, én hiszek ebben."

Abban egyetértünk, hogy az egészségügy pénz kérdése is, de a feltételek nem rosszabbak, mint korábban, a műszerezettség is fejlődik. Az egészségügy átalakítására szükség van, a doktor úgy látja, a rendszert a jelenleginél olcsóbban is lehetne működtetni.

Mikor a rezidensproblémáról kérdezem, előveszi zsebnaptárát, és megmutatja a múlt heti bejegyzéseit: a hét nap alatt háromszor dolgozott egyfolytában 32 órát úgy, hogy a 24 órás ügyeletéből egyenesen ment a saját rendelésére. "Nem hiszem, hogy a többi kollégának jobb vagy lényegesen jobb a helyzete, mint az enyém. De mikor ilyen fáradtan, 32 óra után hazamegyek, majdnem mindig hallok, látok valami hírt arról, hogy melyik orvos már megint mit rontott el, mekkora hibát vétett. Nem hiszem, hogy ilyen szörnyű emberek lennénk, inkább azt gondolom, ha változna az orvosok össztársadalmi megítélése, a pénz sem lenne ennyire központi probléma, biztos, hogy a rezidensek is szívesebben maradnának itthon."

Arra megkér Soós doktor, a cikkbe írjam bele, lapunknak is köszöni, hogy ezt a programot elindítottuk. Hiszen a betegek így, ezen a módon kifejezhetik hálájukat, úgy tudnak egy életre szóló ajándékot adni, hogy nem kell anyagi áldozatot hozniuk. Azt mondja, erős volt a mezőny, bekerülni is megtiszteltetés volt, biztos benne, hogy mások is megnyerhették volna. Azt hiszi, azért kaphatta ő a legtöbb szavazatot, mert neki vannak a legfigyelmesebb betegei.

Még azt is gondolja, hogy a betegei ezzel a szavazással az ő itt töltött húsz évét akarják megköszönni. "Jó, hogy vannak itt olyan emberek, akik oda tudtak erre figyelni."

Vilman Csaba alpolgármester a saját történetével támasztja alá, milyen lelkiismeretesen látja el munkáját a háziorvos. Egy kis emelkedőn ballagott felfele az utcán, és közben többször meg kellett állnia, hogy kifújja magát. Meglátta Sóos doktor, azonnal beinvitálta a rendelőbe, ahol EKG-t készített neki. Aggasztónak találta az eredményt, ezért betegét haladéktalanul beküldte a pápai kórházba. Azt sem engedte meg, hogy a pedagógusként dolgozó alpolgármester az iskolában megtartsa az óráit. A kórházban derült ki, hogy az egyik szívkoszorúere 90 százalékban elmeszesedett. Azonnal stentet ültettek be neki, Vilman Csaba biztos benne, hogy ezért sikerült elkerülnie az infarktust.