Világkiállításon is díjazták az olimpiabarát bélyeggyűjtőt

Várpalotai otthonában fogad a gyűjteményéről nemcsak hazai berkekben, hanem nemzetközi szinten is jól ismert férfi, s rögvest mutatja is a tábornagyot mintázó bronz szobrocskát, amelyet az országos szervezet 2005-ben alakult Emlékív- és Levélzáróbélyeg Gyűjtők Szakosztálya (ELGYŰSZ) ítélt oda neki. Szakterületek szerint csoportosulnak ugyanis a filatélia magyarországi hívei, a már említett emlékív csoport mellett a postatörténetnek éppúgy külön szakosztálya van, mint a ragjegyek, a képes levelezőlapok, az okmány- és illetékbélyegek és a külföldi bélyegek gyűjtőinek. Az ELGYŰSZ által 2011-ben alapított vándordíjat első alkalommal kaphatta meg Miklós László, hazai és nemzetközi eredményei mellett a félszáznál is több tagot számláló szakosztály megalapításában való aktív részvételért is.

Persze mindez nem történhetett volna meg egy gyermekkori hőstett nélkül. _ Budapesten nőttem fel, a nagyszüleimnél egy bérházban gyerekeskedtem. Az egyik ott lakó hölgy öngyilkosságot kísérelt meg, magára nyitotta a gázt. A lakásba nem tudott bejutni az orvos, a lépcsőházba nyíló ablak pedig be volt rácsozva. Tizenegy esztendős gyerekként én fértem át csupán a rácsok között, s belülről kinyitottam az ajtót a felnőtteknek. Így megmentettem a hölgy életét, aki olyannyira hálás volt tettemért, hogy nekem ajándékozott egy szovjet bélyegalbumot. Így kezdődött az érdeklődésem a bélyegek iránt _ meséli László, majd büszkén említi meg, immár 42 esztendeje tagja az országos szövetség ifjúsági tagozatának.

Aztán ugrunk az időben, s ismét a jelennél, László egyik kedvenc szakterületénél járunk. _ A maximafíliával foglalkozók olyan képeslapokat gyűjtenek, amelyeken a bélyeg, a kép és a bélyegző ugyanarról a témáról szól _ ad rögtön részletes felvilágosítást, s veszi elő a szekrényből a katonás rendben tárolt gyűjteményt, ami az Árpád-kort mutatja be. Ezen a területen az ország legjobb gyűjteményét tartom a kezemben, jegyzi meg csak úgy mellékesen, majd azt is megtudom, a 2011-es, Indiában rendezett filatéliai világkiállításon (Indipex 2011) a legjobb európai gyűjteménynek választották a várpalotai szaktekintély maximafíliáit. A nemzetközi ítészek nagy ezüstéremmel is honorálták munkáját, ami azért is nagy szó, mert magyar gyűjtő 17 esztendeje nem kapott ilyen rangos nemzetközi elismerést.             

A maximafíliák mellett a másik kedvenc területe a sport, azon belül is az olimpia. Mire mindezt lejegyzem, már mutatja is a magyar olimpiai érmeseket felvonultató tematikus gyűjteményét, amelyben Halmay Zoltán, Bauer Rudolf és Gerevich Aladár is szerepel. Nem csoda, hogy a várpalotai Olimpiai Baráti Kör titkáraként is jól ismerik a városban Miklós Lászlót.

A jövőre és a tervekre áttérve rögvest újságolja, hogy június 4-én nyílik legközelebb kiállítása a palotai Trianon Múzeumban. _ A Monarchia Magyarországa az újkori olimpiákon címmel állítok össze egy tárlatnyi anyagot, de a 100 éve rendezett stockholmi olimpiáról is kerül majd anyag a paravánokra _ jegyzi meg búcsúzásképp, s megy is vissza az íróasztalához, hiszen új, eleddig nem látott bélyegeket kapott, amelyeket illik sorba rendeznie egy elhivatott gyűjtőnek.

Internetes liciteken és árverési katalógusokon keresztül lehet beszerezni a bélyegeket, de sokat számítanak a személyes kapcsolatok is. _ Nem olcsók a ritkaságszámba menő sorozatok, de nem is ér százezreket egy-egy százéves, a padláson talált bélyeg, ahogy azt sokan hiszik. Az értékesebb, pecsételés nélküli darabokat ugyan több tízezer forintért is megvásárolják a gyűjtők, de azért a gyors pénzkereset miatt nem érdemes belefogni a filatéliába _ mondja nevetve az Internetes Bélyeggyűjtő Klub tagjaként is tevékenykedő Miklós László.