Hátraszaltó négy keréken

- Lassan negyedik éve annak, hogy görkorcsolyázom. A pápai skate-parkban láttam először, hogy létezik ilyen is. Az ottani srácok aztán megtanítottak korizni. Így kezdődött - mondja a fiatalember, akivel otthonában, egy, a szülei által gyönyörűen felújított parasztházban beszélgettem.

- A neten rengeteg videót néztem meg, és azon gondolkodtam, milyen jó volna, ha nekem is lenne szponzorom. Aztán az idei évben ez is sikerült. A SoulSkate rengeteget segít, ők szervezik a versenyeket Magyarországon. Az amatőrök között én vagyok az egyetlen, akit támogatnak. Ez azt jelenti, hogy féláron kapom meg a ruhákat, a felszerelést. Természetesen ehhez versenyeken kellett szerepelni, minél több helyen megjelenni, videókat készíteni - mondja beszélgetésünk elején a görkoris. Be is kell melegednem kicsit, hiszen a sportág teljesen távol áll tőlem, keveset tudok róla.

- Van egy csoportunk, amit BauerRoll-nak hívnak, a felvételeink fent vannak az interneten. A szabadkai előtt sokfelé versenyeztem már itthon, legtöbbször Pápán, de most már hagyom a többieket is, többek közt azokat a srácokat, akiket tanítok, érvényesülni. Nem volna fair, ha itt még indulnék. Meg a pápai pálya már nem is alkalmas a versenyzésre. Megjártam Miskolcot, Budapestet, háromszor Pécset, ahol a harmadik versenyt sikerült is megnyernem - tudom meg beszélgető partneremtől, no meg azt is, hogy a versenyek zsűrijét a hajdani nagy görkoris sztárok alkotják, akik tudják, hogy miről van szó. Látják a trükkökön, hogy azok stabilak voltak-e, megvolt-e az egyensúly, illetve, hogy milyen nehézségű trükköt hogyan tettek oda a korisok. Ezeket vetik össze a döntéshez, így alakul ki a verseny végeredménye.

- Hogy mi a trükk? Hát az, ahogyan ide-oda rakosgatjuk a lábunkat - mosolyog tudatlanságomon Marci. - No persze - gondolom -, ha ez ilyen egyszerű is volna! Aztán hallgatom tovább az élvezetes előadást.

- Ugrások, hátrafelé gurulás, egy, vagy két teljes fordulat, hátraszaltóba beletett forgások, és sok más alkotja az úgynevezett trükköket. Hogyan lehet ebből megélni? – kérdez vissza nevetve. - Nagyon nehezen. Magyarországon a profi kategóriában már léteznek juttatások, a versenyen nyert összegeket is elosztják. Magyarországon az számít profinak, aki már indult a budapesti meghívásos országos extrémsport napon. Reménykedem abban, hogy idén engem is meghívnak - komolyodik el hirtelen a fiatalember, akik látom, hogy ez a kihívás nagyon keményen foglalkoztatja.

Közben a szobából kihozza serlegeit, érmeit, elismerő okleveleit, az eddigi versenyek dokumentumait. Van belőlük szép számmal.

- A szabadkai versenyre pécsi barátaimmal mentem ki, és az amatőrök között sikerült megnyernem. Jó verseny volt, nagyon jó volt a hangulata. Le kellett szurkolni a nevezési díjat, a többi már rajtunk múlott. Hogy meddig lehet ezt csinálni? Most tizennyolc éves vagyok. Pécsi barátom, Dani László harminckettő, családos, van egy kislánya, és még mindig nyomja, ott van a profi csapatban. Nagyobb balesetem még nem volt, bár az ujjaim furcsán álltak néha. Aki tud korizni, az a trükkjei kilencven százalékát bármilyen korcsolyával képes megcsinálni. Nem a felszerelésen múlik tehát a dolog. Nekem négykerekes korim van, és elégedett vagyok vele, mindenhol ezt használom. Szinte minden nap görkorcsolyázom, persze ez az időtől és a társaságtól is függ. Annyi biztos, hogy egyedül nem jó. Mindig szerettem a veszélyt, ez bejön a görkorinál is. Talán ezért áll ilyen közel hozzám - búcsúzik Marci. Szólítja a kötelesség. Én még maradok kicsit, a szülők megmutatják a házat, a kertet. Minden nyugalmat áraszt, a biztos háttér tehát adott Marci számára egy hosszú profi pályafutáshoz.

Hatalmas félcsövek, funboxok (ugró-, asztal- és landoló), korlátok, negyedívek, csúszó boxok, és más berendezések alkotják a skate-parkot, ahol a gördeszkások gyakorolnak. Marciék készítettek egy hasonlót miniben otthon, egy homokbödögei zsákutcában. Ott bátran gyakorolhat bárki, aki az extrém sportok közül ezt kedveli. Sőt, néhány okos tanácsot is kaphat a "bajnoktól".