Jamie itthon érzi magát

Az ajkai Szent-Györgyi szakközép iskolában dolgozik hat héten keresztül, itt tartózkodása ideje alatt az angol nyelvet próbálja megszerettetni a diákokkal. Ennek érdekében beveti minden tudását és képességét, nem beszélve megnyerő modoráról. Táncot, különféle játékokat tanít. Közben pedig az ausztrál kultúrával ugyancsak megismerteti a fiatalokat. Nem kevés sikerrel, hiszen közvetlen stílusa, kedvessége mindenkire jó hatással van.

Az első találkozás során már átöleli az idegent is, aztán egyfolytában mosolyog, tréfálkozik, érdekes módon a diákok közt mégis megmarad a tekintélye. Egyenes ember, nyílt tekintetű, jóképű srác. Inkább a barátainak tekinti a diákokat, mint tanítványaiknak, de ez nem okoz problémát, nem élnek vissza vele. Az ausztráliai vendégtanár maga is diák otthon, Canberrában, ahol az egyetemen nemzetközi üzleti alapképzést végez. Különböző országok gazdaságát, üzleti kapcsolatait elemzi. Közben diákvezető és segítő programokat szervez. Temperamentumát talán olasz nagyszüleitől örökölhette. Ugyan ők már nem élnek, de Jamie mégis szeretne egyszer ellátogatni Itáliába. Főleg most, hogy egy kicsit látott nálunk Európából.

Az ausztráliai vendégtanár, Jamie Bryce remekül érzi magát az ajkai Szentgyörgyi iskolában (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

- Sosem jártam még itt, de mindig vonzott ez a földrész. Itt, Európában nagyon jól érzem magam. Amikor a nemzetközi szervezet, az AIESEC önkéntes programjára jelentkeztem, olyan országba szerettem volna menni, amely minden szempontból a lehető legjobban különbözik Ausztráliától. Választhattam, hogy Magyarországra, Kolumbiába, vagy Brazíliába utazom. A ti hazátok még a nevének hangzása miatt is vonzott, érdekesnek tűnt, igazi kihívásnak. Szerettem volna próbára tenni magam. Semmit nem tudtam róla, ideutazásom előtt is csak annyit, hogy hideg van és hogy forint a fizetőeszköz - magyarázza Jamie, persze angolul. Egyetlen szót sem tudott magyarul, itt azonban rögtön elkezdett ismerkedni a nyelvvel, sokat jegyzetel. Az első, amit megtanult, egy kérdés: milyen napod volt? Aztán a köszönöm, és az, hogy hogy vagy. Az első nehézségeken optimizmusa és vidámsága segítette át.

- Furcsa volt az első napom, borotvát, sampont akartam venni és senki sem beszélt angolul. Kézzel lábban értettem meg magam. Szórakoztató volt, de nehéz is. Nálatok aki nem tud angolul, az magyarul magyaráz, lassan és hangsúlyosan. Azt hiszi, hogy akkor megértem. De nem baj, csak nevetek ezen. Érdekes, hogy a magyar emberek metakommunikációjából, a testbeszédből és a tekintetből sok mindent meg lehet érteni, ez pedig jó segítség nekem. Kezdetben mindenki visszafogott velem, de aztán feloldódnak az emberek, akikkel beszélgetek. A diákokkal hamar sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, elvisznek a környező városokba is. Megmutatták Tapolcát, most pedig Pápára készülök - mondja Jamie. Kisvárosban élt korábban, úgyhogy megszokta, hogy ott mindenki ismer mindenkit és köszönnek egymásnak az emberek. Itt próbált köszönni az idegeneknek,akik aztán értetlenül bámultak rá. Jamie ezen is jót mulat, azt mondja, remekül érzi magát Ajkán.

- Szerencsésnek érzem magam, hogy ide kerültem, az iskolában a tanárok és a diákok is sokat segítenek mindenben. Nem is nagyon tudok olyat mondani, ami nem tetszik itt. Legfeljebb a toalettek, azok valahogy másként működnek, mint nálunk - mondja nevetve a fiatal srác. Jamie a szomszéd iskola kollégiumában lakik, a suliban ebédel és kap hideg étel csomagot, amikor nincs konyha. Gyorsan telnek a napjai, február közepén pedig már el kell köszönnie Magyarországtól, Ajkától. De azt mondja, mindenképpen visszatér még ide. Ausztrália nagyon szép ugyan, de a tengeren  túl kinyílik számára a világ, Szeretne minél többet megismerni Európából.