Hagyományőrző lovastúra

A „Fordulj kispej lovam” hagyományőrző lovastúra résztvevői idén csupán egyetlen megyebeli települést, Nyárádot érintették. – Tavaly Homokbödögén éltem meg a látogatás örömét, hát idén is ott a helyem – gondoltam, így hétfőn este Nyárádnak vettem az utam. A faluház udvarán gyülekező tömegben elsőként Pajak Károly polgármestert fedeztem fel. Őt kérdeztem a várható eseményekről.

– A tavalyi „turnéból” sajnos kimaradtunk, de nagyon szeretjük a hasonló rendezvényeket. Így megállapodtunk Cimbivel, hogy idén nem hagy ki bennünket, így lettünk mi az első állomás. Az alkalom egyben lehetőség a környékbeli együtteseknek a bemutatkozásra. Találkozó, a közösségi kapcsolatok erősítése, szereplési lehetőség egyben. Idén alakult nálunk is egy óvodás néptánccsoport, ők is bemutatkoznak ma. A résztvevőket, a nézőket pedig egy jó gulyásra látjuk vendégül este – mondta el a település polgármestere. Ezután Cimbit kerestem, meg is találtam a fehér asztal mellett, ahol barátaival jóízűen falatozza az udvari kemencében sült, emberes húsokat.

A kilenc táncos fergeteges hangulatot teremtett

– Idén új helyeket, új településeket kerestünk, egyébként a cél ugyanaz, mégpedig, hogy ezek a hagyományos gazdálkodó falvak, ahova eljutunk, kicsit megpezsdüljenek délutánonként, esténként. Az első helyszínünk Nyárád, ahol már látható, hogy nagyon jó a közösség. Kiváló volt a fogadtatás, és ez nemcsak a jövetelünk miatt van így, látható, tapintható a helyi emberek összefogása, összetartása. Lesz itt egy esti szép program, sok amatőr művészeti csoport készülődik, és mi is szeretnénk az estéhez, a fogadtatáshoz méltó műsort csinálni. A következő helyszínünk Szany, ott is várnak már bennünket, és reméljük, hasonló hangulatban találkozunk az ott élőkkel. Ezután Mihályiba lovagolunk, ahol egy művészeti iskolás tánccsoport is működik, sőt, a polgármester maga is néptáncpedagógus. Szívesen fogadnak bennünket ott is, ebben biztos vagyok. A túra Kiscsősz előtti utolsó állomása Kemenesmagasi lesz, ahol egy kiváló citerazenekar, a Dunántúl egyik legjobb zenekara működik. Ők fogadnak minket, és hasonló közös műsorra készülünk. Onnan hazatérünk Kiscsőszre, kimegyünk az erdőre egyet nótázni, majd szombaton részt veszünk a kertai lovasnapon, ott is táncolunk egyet. Így teljes a kör, körülbelül 200 kilométert teszünk meg. A társaság kiváló hangulatban van, ugyanaz a csapat, mint a tavalyi, illetve egy fővel egészültünk ki, Farkas László Bercivel, aki a Magyar Állami Nép Együttesből érkezett – tudom meg az örökös aranysarkantyús táncostól, majd én is részesülök a vacsora áldásaiból. Aztán kezdődik a program, aminek részeként a mihályházi Rezeda néptánccsoport, az asszonykórus, a kemeneshőgyészi Lesz Vigasz férfikar, a nyárádi dalárda, a mezőlaki Parolás táncosai és a helyi óvodások lépnek föl. Szívet melengető a műsor, aztán a lovas-táncosok következnek.

– Túránk során a befogadó települések lakóival, kultúrával foglalkozó közösségeivel találkozunk azért, hogy ezek a közösségek hozzánk hasonlóan bemutassák a tudásukat, és egy szép este alakuljon belőle. A másik célunk az, hogy utazás közben jól érezzük magunkat, és ez így is van, hiszen nagyon szeretünk lovagolni. Aki állatokkal foglalkozik, tudja, hogy az állatnak is megvan a maga életvitele, rendszere. Idáig ellovagoltunk, aztán gondoskodtunk a lovainkról. Ők pihennek, most pedig mi következünk. Köszönjük a csoportoknak, hogy megtiszteltek minket és a közösséget azzal, hogy szép közös estét töltünk el együtt. A társaság egyébként jól sikerült válogatás – mutatta be barátait Cimbi. 

– Mindenki tud lovagolni és tud táncolni is. Mégpedig elég régóta, hiszen mindegyikük a magyar táncélet, a népművészeti élet különböző területein, de a legmagasabb szinteken folytatta a tevékenységét. Többen vannak köztük olyanok, akik ma is tanárok, táncmesterként végzik a munkájukat. Ihász László, Besenyő Gábor, Szabó Szilárd, Hahn Kakas István, Végső Miklós, Balla Zoltán, Kádár Ignác, Farkas László és jómagam most táncolunk, éneklünk kicsit – mosolygott Cimbi, aztán fergeteges, közel egy órát töltöttek a színpadon. Tájegységek táncait mutatták be, egymásnak adták lépést, és a közönség is meggyőződhetett róla, hogy virtuóz „legényekkel” van dolga, akik mindent tudnak a táncról. Nem csupán a koreográfiát ismerik, ez szívből, lélekből jön. Néha egy-egy nótát is elénekeltek, amúgy pihenésképpen, ám éppoly férfias előadásmódban. Aki látta, gyönyörködött, aki nem látta, bánhatja!