Izland és az északi fény élménye

Kovács Edit, Ditti korábban bejött a munkahelyére, a veszprémi edzőterembe, hogy immár útja után is eszmét cseréljünk. Amíg előtte állt, nagyon tartott a céltól, azt mondta, el nem tudja képzelni, egy ennyire a komfortzónáján kívül eső helyzetben érezheti-e majd jól is magát? Sötét lesz, hideg, és hogy ezt a két jellemzőt lehet-e majd annyira figyelmen kívül hagyni, hogy bárminek is örülni tudjon?

Hazaérkezett, ki nem fogy az élményekből, amelyeket széles mosollyal foglal össze: - Nagyon pozitív a csalódás, amit megéltem.

- Az a lényeg, hogy az ember elinduljon, amit kapunk, mindig több lesz, mint amire számítunk. Mi, páran lányok, egy-egy hosszú hétvégére szoktunk együtt elutazni. Én vagyok a kultúrfelelős, nemcsak annak járok utána, hova menjünk, ott mit kellene megnéznünk, de azt is kiderítem, mikor lehet a legolcsóbban utazni. Így sokszor voltam már Párizsban, Rómában, nyáron Pisában, októberben Bariban jártunk. Egy régi barátnőm, aki nálam is többet utazik, novemberben tette fel a kérdést, mi lenne, ha Izlandra mennénk? Eleinte nem nagyon tetszett az ötlet, mert jó időben bármikor, bárhova elindulnék, de ilyenkor és Izlandra?

Amikor sem a telet, sem a síelést nem szeretem? Amikor nekem fürödni még a nyári Balcsi is hideg? Nagyon berzenkedtem tőle, de belementem; legyen! Jött a kérdés, mit kellene vinni? Kiderült, hogy sínadrágot, amit kaptam kölcsön, két kabátot; egyet, ami szélálló, egy másikat, ami vízálló, aláöltöző cuccot, sok meleg zoknit, nem beázó bakancsot. Két hete, amikor indultunk, oda-vissza 33 ezer forint volt a repülőjegy, szállással együtt fejenként kijöttünk ötvenezerből.

"Szinte elvarázsolva figyeltük a teljesen sötét, fekete   égbolton mozgó, ködszerű, gyönyörű zöldben játszó   jelenséget." Kovács Edit (balra) barátnőjével, Fésüs Virággal"  Fotó: Fésüs Virág

Mindig többféle szállást foglalok, hiszen ingyenes a lemondás, így azt tudjuk választani, ami a leginkább tetszik. Most is foglaltam két- és négyszemélyest is, arra számítva, hátha lesznek társak, akikkel közösen tudunk mondjuk kocsit bérelni, mert az elég drága. Úgy lett, ahogy gondoltam, négyesben autóztunk a sziget déli részén úgy háromszáz kilométert - mondja szinte egy szuszra Edit, miközben a laptopon nézegettük a képeket.

Saját megfogalmazása szerint három nap után is még mindig pörög, mint a búgócsiga, mert ki nem fogy az élményekből. Többször is elmondja; - Nyaralni mindig szuper, de ez a telelés, amivel kapcsolatban csak kényelmetlenségekre számított, nagyon szép, nagyon jó volt.

- A háromból az első éjszakán Reykjavíkban, a fővárosban aludtunk, másnap a szigeten körbevivő és egyedül járható 1-es út menti fogadóban. Azt már tudtuk, hogy az északi országok tiszták, rendezettek, felkészültek a bakancsos turistákra, így nem tartottunk semmitől. Nem tévedtünk, még főzni is tudtunk. Egyszer vettünk próbaképpen hamburgert, na, azt nem ajánlom senkinek, nyolcezer forint per darab volt az árfolyama. Ott nagyon drága a kaja.

A visszaúton Reykjavík felé megint sokszor megálltak. Mivel ebben az időszakban Izlandon reggel fél tíz, tíz óra között kel a Nap, délután öt óra felé pedig már újra sötét van, a kis csapatnak igyekeznie kellett kihasználni az időt, ami jól sikerült, látszik a fotókon. Gejzíreket, vízeséseket, gleccsert láttak, magyar szemnek hihetetlen tájat; kék színű gleccsert, a fekete vulkáni talajt borító jégtömböket, a kis tavakat szegélyező, százféle, bársonyos, zöld mohatakarót. A harmadik éjszakát újra a fővárosban töltötték, és reggelre eljött a fürdés ideje is. A lehetőség Reykjavík mellett, egy gejzírtóba szólt reggel 8 órára.

- Na, ezt sem tudtam elképzelni, sötétben lépegettünk, esett az eső, körülöttünk téli éjszaka. Mégsem féltem, mert nagyon szép volt a természet adta gödörfürdő, körben vulkanikus kőtömbök, barlangok, hidak, mellette jól felszerelt, gyönyörű fürdőház, és még csak nem is fáztam, amíg a vízig eljutottam. A víz pedig, ugye mondani sem kell, kellemes meleg volt.

Kérdeztem a lényeget; sikerült-e meglátni az északi fényt?

- Erre készültünk igazán. A barátnőm már látta és sokat mesélt róla. Hazautazás előtt nagyon felhős volt az ég, ezért kimentünk a fővárosból, ott nagyobb szerencsével jártunk. Szinte elvarázsolva figyeltük a teljesen sötét, fekete égbolton mozgó, ködszerű, gyönyörű zöldben játszó jelenséget. Ugyanezt láttuk a felhők fölött is, a repülőgép ablakából. Szerencsére sokat fényképeztünk, így bármikor újra megnézhetem. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de máris hiányérzetem van, ha lehet, szívesen visszatérek Izlandra - összegezte élményeit Edit.