Nemesvámos elmúlt évszázadairól írt könyvet Praznovszky Mihály

– Az akkori tanácselnök, későbbi polgármester, Fodor István örömmel fogadott, mikor ott letelepedtem a családommal. Azt mondta, szeretne egy olyan közösséget teremteni Vámoson, melynek tagjai értéket képviselnek, és szolgálják a falu egészét. Én ezt komolyan vettem, harminc éve jelen vagyok a közösségben.

Volt idő, amikor Praznovszky Mihály szerkesztette a helyi lapot, volt, amikor egyedül teleírta. Részt vett a 800 éves Nemesvámos program előkészítésében, a testvértelepülések programjában, érdeklődve fordult a falu múltja iránt. Gubicza Ferenc téeszelnök megíratta a hozzá tartozó tizennégy település történetét, a kötetek közreadásában az irodalomtörténész is részt vett, jó csapat dolgozott együtt a településért, közölte.

– Mindig büszke voltam Vámosra. A mostani fejlődést le sem lehet írni, remekül haladnak a dolgok, élvezet ott élni. Írtam egy kisebb könyvet Nemesvámosról, megírtam a mostani, Arcok és sorsok című kötet előzményét, az országban és a Kárpát-medencében lévő Vámos települések híres embereiről. Idén eszembe jutott, el kellene készíteni önállóan Vámosét, hogy legyen példa mindenkinek. Ezért találtam ki – és az önkormányzat támogatott –, hogy írjuk meg azoknak a sorsát, akik Vámoshoz kötődve értéket képviseltek. A kezdetektől a mai napig. A kötetben szerepel az első vámosi, akit név szerint említettek, egy Márk nevű jobbágy, egészen a most elhunyt Görgey Ákos állatorvosig, aki idetelepült, őrizte és ápolta a hagyományőrző huszárságot. Szeretem, ha egy könyv olvasmányos. A két éve megjelenő Nemesvámos, ahol élünk című kötet is tele van idézetekkel, tréfákkal, receptekkel, így könnyebben halad az olvasó. Most is törekedtem az olvasmányosságra. Ahol lehetett, azt a logikát követtem, hogy az életrajz után legyen egy tőle származó és egy róla szóló írás. Ez egy nemesvámosi olvasókönyv, harminc személyiséggel. Ezekről a közösséget összefogó, nevelő emberekről nem szabad elfelejtkeznünk. Az ember visszatekint a múltjára, keresi a helyét, fogódzóit a történelemben. Szeretném, ha ez a könyv ilyen fogódzó lenne a vámosiaknak. De fontos, hogy figyeljünk a jelenre is, ugyanilyen értékes emberek vannak ma közöttünk, jó lenne követni őket, a sorsukat.

Praznovszky Mihály elmondta, sokat köszönhet Varga Béla könyvtárigazgató barátjának, aki átadta a saját anyagát. Az önkormányzat is segítette őt az anyaggyűjtésben, maga mögött érezte a közösségi erőt. Az irodalomtörténész szerint egy településnek meg kell találnia a helyét a történelemben. Veszprém a királynék városa, Vámos a királynék szakácsainak a faluja, lakott ott néhány szakács, kiderül a középkori oklevelekből. Hiszi, hogy a vámosaik is megérezték azokat az értékeket, amelyek a történelemben megtartották őket. Nemesvámos számára fontos a múltja, miközben a jövőjére is tekint. Egy fejlődő falu, amelyhez kell egy dinamikus vezetés, jó képviselő-testület és egy megmozdulásra kész faluközösség.

– Büszkék vagyunk, mert majdnem egy év alatt átadtunk egy új óvodát, készül az új bölcsőde, átadtunk egy sportcsarnokot, kerékpáros-pihenőhelyet, új telkeket, új utcasorok nyílnak, megépült a mezőgazdaságitermény-gyűjtő centrum. Bármerre nézek, fejlődést látok. Jópofa kis közösségek vannak, például a mi utcánkban a hét család rendszeresen összejár, nyáron hetente mindig másik udvarban gyúlnak fel a tüzek, beszélgetünk, eszünk, iszunk. Azért legyünk őszinték, minden elragadtatottságom ellenére nem minden tökéletes. Az őslakosok – akik lassan kisebb számban vannak – és a betelepülők között nincs konfliktus, de több mozgást várnék a betelepülőktől, ahogy magam is az vagyok, örökre betelepülő maradok. Mindenkinek részt kell kérnie ebből a közösségi létből. A falu őrzi az ősi magyar életformát, kertműveléssel, állattartással, a nyáresti csillagfényes éjszakákkal. A falusi létnek most is megvan a varázsa és a hatása. Az önkormányzat tudja, hogy a frissen érkezők gyerekei vámosiak lesznek, nekik is érezniük kell, hogy számít rájuk a falu közössége. Az iskolának meg kell küzdenie a diákokért, sokan Veszprémbe viszik a gyerekeket, oda járnak dolgozni, aztán hazamennek, bezárják a kapukat. A falunak meg kell találnia a lehetőségeket, hogy ezek a kapuk kinyíljanak, egyre többen vegyenek részt a közösségi, kulturális programokon.

Vajon Nemesvámos hogyan tud kapcsolódni a Veszprém 2023 Európa kulturális fővárosa (EKF) projekthez? Az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület, melynek a község is tagja, erről szól. Ennek a tájegységnek sok az agrárértéke, a szakemberek viszik tovább őseik tudását, másrészt újratanulják a mezőgazdaságot. Az EKF egyik lényege a közösségformálás és a közösségben élés. Nemesvámos felajánlja és közreadja az értékeit, amiért érdemes lesz a településre látogatni.

Aktív veszprémi közönségre van szükség. Minden évben újra meg kell szólítani a veszprémieket, mindig jön új generáció, újra el kell mondani, mi az érték, az EKF erre alkalmas lesz. Más turistaként és más az itt lakók szemével látni egy várost. Az itt élők kritikusabban látják azokat a jelenségeket, amelyeket meg kellene oldani, rendbe kéne tenni, szeretnék a legjobb arcukat megmutatni. Szép, rendezett, élhető Veszprémre vágyunk, aminek már most sok-sok jelét látjuk. De Praznovszky Mihály szerint olyan apró intézmények is kellenének, mint például egy művészmozi, erre az EKF-től függetlenül szükség van. Kérdés az is, miért nincsenek a közéletben jelen az egyetemisták.

– Két példát mondok, az egyik tréfásabb. Egy legóklub tagja vagyok, 2023-ban szeretnénk egy hatalmas legókiállítást szervezni, meghívni Európából legógyűjtőket, -építőket, valahogy kötődni az EKF szellemiségéhez. Egy szórakoztató, látványos és tanulságos legókiállítást, csak hely kell hozzá. A komolyabb téma az évforduló: 2023-ban két nagy évforduló lesz, mindkettő köthető Veszprémhez. Kétszáz éve született Petőfi Sándor, csatlakozni kell az országos eseményekhez, Petőfi számunkra is fontos, Veszprémben is járt a költő. Szintén kétszáz éve született Madách Imre, Az ember tragédiája Európa-centrikussá teheti a mi programunkat, hiszen ezt a művet minden európai nyelven kiadták, minden európai országban játszották. A helyi magyar értékek mellett a nemzeti identitást is fel tudjuk mutatni. El kell kezdeni a programok szervezését, mert 2023 nagyon közel van. Én már most szervezem magamnak a 2022-es Mikszáth-évfordulót (az író 175 éve született – a szerk.). Hatalmas munka az EKF, nem is tudom, egy kisváros hogyan bírja el. Éppen ezért csak annyit kell vállalnunk, amennyit bírunk.

Az Európa kulturális fővárosa egyéves program, de amit megtartunk belőle, Veszprémnek újabb évtizedekre muníciót ad. Praznovszky Mihály azt mondja, jöjjenek a fiatal szervezők, vegyenek teljes intenzitással részt benne, fiatal ötletekre van szükség, az egyetem tanszékei, oktatói, hallgatói is aktívak lehetnek.

Valamikor ő is tevékenyen részt vett a veszprémi közéletben, cikksorozata jelent meg a városi újságban, a közösség szolgálata nem efemer dolog. Másrészt tudatosan visszavonult, visszatért a könyvekhez. Azt mondta, abban a korban van, amikor az ember látja a múltját, tudja a jövőjét, szeretné befejezni azokat az álmait, melyek korábban foglalkoztatták.

Nemrég jelent meg két könyve: a reformkori Nógrád megyét mutatja be a Küzdelmek és csetepaték című kötete, a Mikszáth Kálmán versei című könyvet ő lektorálta. Jövőre lesz a Trianon-évforduló. Egy kiadó – melynek füveskönyvsorozatában több alkalommal írt – felkérte, hogy Trianonról szedjen össze fontos gondolatokat a magyar irodalomból, történelemből. Trianon a világtörténelemben egyedülálló sérelem, a legfájóbb pillanat, nagyon lassan gyógyulnak a sebek.

Hívják előadásokra, mostanában Kodolányi Jánosról tart előadást. És ott van Balatonfüred, amely „továbbra is a szíve csücske”, fogalmazott. Nagyszerű tizenöt évet töltött el a városban, Cserép László barátjával akkor építették fel a Füred a kultúra és művészetek városa szlogent. Hatalmas fejlődés tanúja volt, a város felújította kulturális intézményhálózatát, részese volt egy fantasztikus folyamatnak. Balatonfüredet most is nagyon szereti, ha feladatot kap, vállalja, megoldja.