2012.04.07. 09:42
Templomfotók: gondolatok és tanújelek
"Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek." Ez a gondolatébresztő Simon Weil idézet vezeti be Kovács Endre fotóművész Hit és látás című, két kötetből álló, egy kemény tokkal egybekapcsolt fotóesszé sorozatát, amely a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gondozásában jelent meg a közelmúltban.
A szép és reprezentatív kiadvány címlapján imára kulcsolt kéz látható, annak a bizánci eredetű, 14. századi freskónak a részlete, amelyet az alsóörsi református templom felújításakor 2000-ben Felhősi István restaurátor talált meg a külső falon az azóta híressé vált dudás figurájával együtt. Még duda fesztivált is szerveznek a településen a felfedezett bizánci muzsikus örömére. Esküvői menetet örökíthetett meg az ismeretlen festő. Kovács Endre fotóművész alapos részletességgel körbefotózta ezeket a feltárt freskórészleteket, tulajdonképpen az alsóörsi református templom minden érdekes zugát, beleértve a mennyezet színes fatábláit, a kórus fapadjainak véseteit, továbbá a fehér falakon kirajzolódó fényeket és árnyékokat. Ahogyan Rásky Miklós lelkipásztor fogalmaz a könyv előszavában, szinte látni "ahogyan az imádságos csendben Isten igéjét hallgatva a lélek útra kel." Ezekből a dísztelen fehér templomfalakból a mediterrán falvak egyszerű, bölcs méltósága árad.
Az öreg és sokat tudó vakolatok, az ajtó vagy ablak bemélyedések a fotósnak és képein keresztül az olvasónak is mesélnek egy népről, annak hitéről. Néhány napsütötte képen olyan ez a templomfal, mint valami bölcs homlok, ráncoktól, síkoktól tagolt. A sérült felületek is személyiségnek tűnnek, "akik" sokra emlékeznek. Sebeiket méltósággal viselik, sebeik örvények a monoton felületen, gondolatok és tanújelek. Szinte elképzeljük a fotóst, aki maga is hívő emberként szemlélődik, amint bátran elénk emeli az időtlen múlt örökségét, azokat a falakat, amelyek még látták a mítoszokat. Nyomon követhetjük, hogyan lesznek a konkrétumokból elabsztrahált, nonfiguratív jelek.
Kovács Endre a hit és az emberi kéz, az emberi intervenció nyomát keresi a templomban, ezért nagyon érdekesek azok a dokumentumfotói, amelyek az alsóörsi református kórus régi padjairól készültek. Ehhez tudni kell, hogy a fiatalokat küldik fel a kórusra, akik az idők során mindenfélét belevéstek a fába, a nevüket, különös figurákat. Egyfajta templomi graffitik ezek, amelyek alkotó értelmezéséhez az olvasó fantáziája is szükséges.
Géczi János, Ladányi István, Dohnál Szonja és Rásky Miklós magyar illetve angol szövegei egészítik ki a nagyon szép, ízléses kivitelű, egy kemény tokban megjelent két albumot. Lassú nézés című esszéjében Géczi is a képsorozat sajátos minimalizmusát, ugyanakkor monumentalitását emeli ki, a nyugalmát és nagylelkűségét, valamint a metafizikáját, ugyanakkor a világba behelyezettségét. "Mint a falusi protestáns templomokban, méltó benne az egyszerűség és a rend" - írja.
